Szerző: Gusztos István
2016.08.15.
Előrebocsátom: aki politikusként, a közélet szereplőjeként „migránssimogatásról”, „migránssimis álláspontról” ír, beszél, az én értékrendem szerint utolsó, szemét gazember. Olyan, akivel tisztességes embernek nem szabad szóba állnia sem. Mert nem tréfa az, amit ez jelent: cinikus, röhögcsélő részvételt a nemzet totális elhülyítésében és elvadításában, emberségéből kivetkeztetésében. Önkéntes, kéjelgő aljasság.
Amikor először találkoztam a szóval: migránssimogató, majdnem elhánytam magam. Úgy éreztem, valami olyasmi történt e szó megalkotásával, amire még mindig nem voltam fölkészülve. Pedig ahol olyan szervezet uralkodik, mint nálunk, ott igazán megedződhet az ember.
De a migránssimogatás szó maga a tömény borzalom. És lehet fokozni! – lehet, mert a hülyeségnek, a hülyeséggel párosult embertelenségnek nincs határa: lehet „migránssimis álláspontról” is írni…
S teszi ezt olyan ember, akiről sokaknak megvan ugyan a véleményük, de általában szalonképesnek gondolják…
Pedig nem volna szabad beszélő viszonyt fenntartani a migráncsozó hatalommal, még kevésbé kitartottjaival… Persze, én – liberálfasisztaként – azt gondolom, hogy ettől a hatalomtól semmilyen támogatást sem szabad elfogadni – legalábbis demokratikus ellenzéki politikusnak, pártnak, civil szervezetnek semmiképpen sem.
Sokan és sokszor mondták már: tragikus, hogy egymással szót érteni, egyáltalán: egymással kommunikálni képtelen részekre szakadt a társadalom. Magam is azt gondolom, igen nagy baj, ha egy ország idáig jut. De ha már idáig jutott, akkor szerintem az a nagyobb baj, ha demokraták befekszenek a pocsolyába, az önkénnyel és kitartottjaival együtt dagonyázni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.