Szerző: Somogyvári Zoltán
2016.08.30.
Összeesküvési teóriák a jelenlegi migrációról
Mustó Péter SJ: Számtalan összeesküvési teóriát hallok, amelyek terjednek azokról, akik a Földközi tengeren át Európába igyekeznek.
Az egyik teória szerint gazdag mecénások felbújtatják és ellátják pénzzel az afrikai és közel-keleti tömegeket, hogy jöjjenek és tegyék tönkre Európát. Egy másik teória szerint a jövevények csak a nyugati jólétet keresik. Egy harmadik teória szerint az iszlám vallás megszállja az elkereszténytelenedett Európát, hogy meghódítsa magának azt, amit korábban fegyverrel nem tudott elérni. Gyerekeket azért hoznak magukkal, hogy őket élő pajzsként felhasználják, és ezzel álcázzák aggresszív szándékukat.
Megdöbbenve kérdezem, hogy 3 700-an is azért fulladtak a Földközi tengerbe 2015-ben, hogy ezzel menekülőknek tűnjenek és szánalmat keltsenek?
Ha ezeket az összeesküvési teóriákat komolyan vennénk, akkor annyi erővel az 1956-os kétszázezer magyarról is állíthatnánk, hogy a kommunizmust akarták Nyugaton terjeszteni, amikor oda menekültek, hiszen volt köztük ÁVO-s és kommunista párt tag. Ezt nem én találtam ki. Beszéltem velük. Akik pedig nem „hódítási szándékkal” hagyták el magyar hazájukat, azok közül sokan a jobb életet keresték Nyugaton. A szocialista országokban az életszínvonal akkortájt sokkal alacsonyabb volt, mint Nyugaton. Voltak nagy számban, akik az életüket mentették.
A menekülteket különben rendszeresen gyanú veszi körül ott, ahová hivatlanul érkeznek. A náci üldözés elől menekülő zsidókat sok nyugati ország nem fogadta be. Franciaországban internáló táborba zárták őket.
Kérdező: Különböznek-e a migrációs helyzetek?
Amikor érintetté válunk
A ma Európát fenyegető népvándorlásnak nem ugyanaz a történelmi és politikai háttere, mint az 1956-osnak. Az 1930-as évek végén a zsidók menekültek. 1945-ben az én családom az oroszok elől menekült. 1946-ban a lerombolt Nyugat-Németországot sok millió kitelepített árasztotta el. Ha a vallásukat, nemzetiségüket, a menekülés okait figyeljük, akkor mindig más volt a helyzet.
De az igazi különbség mélyebbre mutat. 2015-ben most hozzánk Magyarországra érkeztek. Átláthatatlanul sokan. Ezért ijedtünk meg annyira. Hirtelen veszélyeztetve érezték magukat a lakosok. A menekültek tömege, idegen arca, a cigányokhoz hasonló sötét bőre, érthetetlen nyelve, más vallása riadalmat keltett. Egészen más kulturkörből származnak, mások a szokásaik. Az arabokat és a muzulmánokat különben is már hosszú évek óta terroristának minősítette a nyugati világ. És most itt vannak. Elárasztanak bennünket!
Különös számunkra, hogy 70 év béke után veszély fenyeget minket újra. Érintetté váltunk. A menekülők kilátástalan sorsa most ránk nehezedik. Közünk lett hozzájuk.
A migráns szó a menekülő személyes arcát eltakarja
Ezzel hirtelen megváltozott a szóhasználat. Amíg tőlünk távol, Olaszországba érkeztek tízezrével, addig még menekülteknek neveztük őket. De amint közel kerültek hozzánk, migránsokká váltak számunkra. Idegenekké.
A menekültet nemzetközi megegyezés védi, mert veszélyben van. A menekültnek vannak jogai. A templom, a vallás ősidőkig visszamenőleg befogadja az üldözöttet, nem szolgáltatja ki őt. Mégha súlyosan vétkezett, akkor sem. A menekült megérdemli a segítséget. Ember, akinek van személyes története. Van arca.
A migráció egy szociológiai jelenség megnevezése. A migráns elsősorban nem emberi személy, hanem egy eset. Nem szorul különleges védettségre. Nem hívja fel a figyelmet arra, hogy segítségre szorul. Kalandor talán, aki új vidékekre vágyik. A migráns engem a vándor madarakra emlékeztet. Nem látom az emberi arcát.
Ha a menekült szemébe nézel, felismerheted benne az embert, aki rémületből hagyta el az otthonát, mindenét. Az életét kockáztatva rozoga csónakba száll, idegen országokba merészkedik. Mert az emberek lehetnek olyan kétségbeeseett állapotban, hogy útnak indulnak még akkor is, ha a vesztükbe mennek. Ha a bajba jutott embert látod bennük, akkor nincs különbség 1940, 1945, 1956 vagy 2015 között.
Ugyanígy, ha a 600 000 honfitársamra gondolok, akik hazájukból kivándoroltak, akkor sajnálom, hogy elmentek, kívánom, hogy megtalálják a helyüket a nagyvilágban, de nem aggódom miattuk. Kivándorlók. Csak ha a szemébe nézek egynek, akkor kezd érdekelni a sorsa igazán. Akkor válik személlyé. Fontos lesz számomra. Akkor nem a tömeget látom.
A szóhasználat meghatározza a hozzáállásomat az érkező iránt. Barát vagy idegen. Menekült vagy migráns. A szó megváltoztatásával más viszonyulás keletkezik bennem. Nem mindegy az, hogyan nézek rá. A menekült mellett nem mehetek el érzéketlenül. A migránsok iránt viszont lehetünk közömbösek. Befogadjuk vagy kizárjuk őket. Jöhetnek-mehetnek. Nincs hozzájuk kötődésünk...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.