MIÉRT HALLGATTOK ARRÓL, HOGY A FIDESZ MEGVESZI MAGYARORSZÁG MÁSODIK LEGNAGYOBB MÉDIACÉGÉT

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.08.29.

Két hete a Kettős Mérce, 10 napja az Átlátszó, most pedig az atv.hu írta meg: a Fidesz ráteheti a kezét a jelenleg második legnagyobb árbevételű magyar médiacégre: a Népszabadságot, 13 megyei lapot, a hozzájuk tartozó hírportálokat, a Nemzeti Sportot és a Világgazdaságot kiadó Mediaworksre. Hiába a három cikk, a nagy sajtótermékek és az ellenzéki közvélemény is szemet hunyt a magyar médiahelyzetet döntően befolyásoló fejlemény felett.

Az Átlátszó és a Kettős Mérce cikke is arról szólt, hogy a Mediaworks nevű céget, amelyet eddig a Spéder Zoltán oligarchához köthető osztrák üzletember, Heinrich Pecina birtokolt, sajtóhírek szerint egy Mészáros Lőrinchez köthető cég veheti meg Habony Árpádék számára. De az ügy egyelőre ennyiben maradt: Bayer Zsolt kitüntetése jobban érdekli az embereket, mint a teljes vidéki sajtó letarolása. Persze érthető a szituáció, Bayer Zsolt esete jobban megfogható, és könnyebb tiltakozni ellene. De talán pont ennek a két ügynek az összehasonlítása mutatja meg, miért siklik félre az ellenzéki közvélemény Magyarországon.

A helyzet ugyanis egyszerre két dologra mutat rá. Mennyire rossz a szabad média állapota ma Magyarországon, hiszen a cikkek átvételét nem a minőségük, és nem is a más újságokban dolgozó újságírók figyelmetlensége akadályozhatta, hanem valamiféle rosszul értelmezett kollegialitás, esetlegesen félelem, illetve üzleti érdekek. Azt is láthattuk ebből, egy ennyire durva politikai beavatkozás se ösztönzi szolidaritásra a kollégákat: a többi újságban dolgozó újságíró természetesnek tekinti a politikai felvásárlást, nincs olyan újságíró szervezet például, amely szót emelne a szektorba történő ilyen durva beavatkozás ellen. De a helyzet rámutat arra is, mennyire nem létezik a politikát értő és alakító “második nyilvánosság” Magyarországon: mennyire nem vagyunk tudatosak médiafogyasztásunk következményeit illetően, és mennyire esetlegesen csapódik ki felháborodásunk.
Ugyanis nagyon úgy tűnik, csak abból lesz ügy, amit a mainstream sajtó felkap, és nincs társadalmi igény, amely alapján a sajtó képezhetne ügyeket. Pontosabban a sajtó eszkalálja a különböző társadalmi botrányokat saját igényei szerint, és lényeges, potens és akcióképes ellenzéki szereplő hiányában a napi tematizációt is ő végzi el az ellenzéki térfélen.
Persze ezzel a tematizációval nem lenne gond, ha a sajtó egy aktív, társadalmi ügyekben kiállni képes civil kontroll egyik szereplője lenne. Az a gond, hogy lényegében az egyetlen ilyen szereplő.

És ebből következik az is, hogy mennyire esetleges, tudatlan, és ezért bármilyen cselekvésre alkalmatlan az ellenzéki közvélemény is. A baloldali, liberális médiateret ugyanis nem alakítják politikai témák. A pártok elvesztették mára témaalakítási lehetőségüket; olyan politikai mozgalom, mint korábban a Milla, vagy a Szolidaritás nem létezik, így senki sincs, aki terelni tudja az ellenzéki választó elnyomásából fakadó folyamatos felzúdulásait. Csupán az újabb és újabb botrányok mentén tör fel a tiltakozás, vagy valamiféle felzúdulás...

ITT OLVASHATÓ