MERT HA MÁR MINDENKÉPPEN EL FOGNAK TAPOSNI, LEGALÁBB NE LEGYEN KÖNNYŰ DOLGUK

KOLOZSVÁRI SZALONNA - EGYÉB, NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.08.09.

Nem mondhatnám, hogy egy atombomba erejével ért tegnap a remek hír, hogy újabb elemmel gazdagodott jóakaróink tábora. Egy – legalábbis részemről – teljesen ismeretlen, alig látogatott oldal szerzője komoly energiákat fektetett abba, hogy lejárasson minket. Nem elsősorban a Szalonnát, hanem kedves és ismerős szokás szerint a személyesen minket. Miután ma már jól látható, hogy nem állnak meg ennél a pontnál, hanem folytatni óhajtják a lejáratásunkat, ezért úgy döntöttünk: nem futunk, nem bujkálunk. Nincs okunk rá és nem is szokásunk. Andrea megírja a maga részét, én az enyémet. Nem másért, hanem mert ennyivel tartozunk az olvasóknak és mert pontosan tudtuk az elejétől kezdve, hogy ilyen eseményekkel is meg kell küzdenünk...

...Sejtettük mindannyian, hogy előbb-utóbb ez bekövetkezik, tulajdonképpen így álltunk neki ennek a munkának. Először jönnek a trollok, a névtelen fenyegetések, a fröcsögő üzenetek, eltörjük a lábatokat, rohadjatok is meg. Azt viszont talán a legvadabb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy alig néhány hónap után a hatalom és beépített emberei tényfeltárónak nevezett, sunyi, rengeteg csúsztatással és összeesküvéssel teletűzdelt minősíthetetlenül igénytelen cikkben bizonyítja: nincs helyük a kritikus hangoknak, nincs helye a józan érvelésnek, az olykor elkeseredett kiáltásoknak. Mert jövünk és eltaposunk. Nem érvekkel, nem a munkátok minőségét elvitatva, hanem az életetekben vájkálva, személyes adataitokat hatalmas leleplezésként tálalva.

...Nos, ez itt nem a magyarázkodás helye, hiszen nekem tiszta a lelkiismeretem. Mert éltem életvitelszerűen Magyarországon, mert itt költöttem el a pénzemet, itt fizettem számlákat, itt járultam hozzá a terhek viseléséhez, itt élnek a barátaim, itt szerettem, örültem, sírtam, boldog és boldogtalan is voltam. Egyetlen magyarországi magyar munkáját nem vettem el bevándorlóként. Úgy véltem, jogom van hangot adni annak, hogy – és egyáltalán nem tartozom a határon túli többséghez ezzel a véleményemmel – ami ma Magyarországon történik, az nincs rendben. Veszélyt jelent azokra is, akik itt élnek, azokra is, akik nem itt élnek. Hogy ennél a kormánynál többet soha senki nem tett azért, hogy a határon innen és túliak ökölbe szoruló kézzel utálják-gyűlöljék egymást.

Jelenlegi kollégáim nevében (és mindig hálás leszek azért, hogy összehozott velük a sors), akikkel útjára indítottuk ezt a lapot, nyugodt szívvel elmondhatom: nem nekünk kell magyarázkodnunk. A múltunkban nincsenek sötét foltok, nincsenek eltitkolnivaló foszlányok, amelyek miatt érdemes lenne a magyar adófizetők pénzét ránk pazarolni. Nem megrendelésre írunk és próbálunk lejáratni arra érdemtelen embereket, anélkül, hogy megbizonyosodnánk a tényekről. Ezzel szemben minden nap próbálunk felnyitni néhány szemet, szóvá tenni az igazságtalanságokat, a becstelenséget, az aljasságot.

Egy dolgot viszont tisztázzunk, kedves tényfeltáró hölgyek vagy urak! Aki nem közpénzből élő nem közszereplők személyes adataival visszaél, az bármilyen aljasságra képes. Aki nem a tények alapján ítél, hanem nyomorult-frusztrált lelke salakját borítja rá a világra felsőbb utasításoknak engedelmeskedve, az éppen akkor kiszemelt célpontra, az egy szélhámos gazember. Aki úgy próbál megfélemlíteni, lekaraktergyilkolni szabadon véleményt nyilvánító embereket, hogy figyelmen kívül hagyja, hogy nem a közpénzt zabálják, nem az állampárt kegyelméből élnek, hanem napi tizenórákat dolgoznak, a saját erejükből, a családjuk támogatásával és nem utolsó sorban az olvasóik önként felajánlott tiszteletdíjai révén, az egy aljas féreg. Annak a munka nem érték, az a büdös életben semmit nem tett le az asztalra.

Kissé megtörve, de hiszem, hogy ez az ország nem veszett el végérvényesen. Ma megfordult a fejemben, hogy akkor legyen így, ti győztetek, nekem ebben a fertőben nincs keresnivalóm. Hát nem tudom. Ez innentől már nem rajtam múlik. Úgy érzem, hogy saját magamon kívül csak az olvasóimnak tartozom magyarázattal, ők vonhatnak felelősségre. De meg lehet nyugodni: Habony, Rogán, Vajna, Orbán és egyéb közpénz-zabáló gépezetekkel ellentetében mi beszámolunk minden évben a költéseinkről. Mert egyetlen kósza percre nem gondoltunk arra, hogy bármit is törvénytelenül csináljunk. Nem, nem nekem kell szégyellnem magam. Sem a magyarságomért, sem a múltamért, sem a jelenemért...

ITT OLVASHATÓ