MÁRIA ORSZÁGA

HUPPA BLOG
Szerző: Fábián András
2016.08.24.

Mária országában pár napja felgyorsultak az események.

Úgy kezdődött ugye, hogy Bayer. Szépen ketyeg felfelé a leadott lovagkereszt-számláló, miközben a mi Máriánk, aki nem mellesleg az 1956-os Emlékév Lebonyolításáért Felelős Kormánybiztos kitüntető címét is birtokolja (ki kellett javítanom, mert előszörre azt pötyögtem, akaratlan, hogy bitorolja), ezt tudta írni:  “Lovagkeresztet kapott a keresztes lovag, aki nem engedi, hogy értékeinket, hagyományainkat, érzéseinket és józan eszünket elveszítsük! Ezúton is gratulálok Bayer Zsoltnak a lovagkeresztért!” Elment a józan eszem, villant át az agyamon, mikor ezt elolvastam, Máriának ekkora humora lenne? De nem, mert ő ezt komolyan gondolta. Úgy állt ki ő lovag Bayer Zsolt mellett, olyan szálfa egyenesen, hogy az ember meghatódott volna eme kiálláson, ha éppen nem kavarodik fel a gyomra tőle.

Aztán azért kerekednek a dolgok kifelé. Mára már azt is tudjuk, ki áll a dolgok mögött. No, nem Voldemort nagyúr, a tuggyuk ki. Bár nem kizárt, hogy minden azért pörög-forog, azért rotyog fedő alatt a fazék, hogy ne figyeljünk Mennyi Roland viselt dolgaira. Akkor meg Voldemort nagyúr a hibás, gondolhatnánk. Ám dehogy! Hát persze, hogy a Gyurcsány Ferenc. Soros is lehetne éppen, de most megint a Gyurcsány a hibás. Az elmúltnyolcév nem lehet, mert hiszen ez a lovag Bayer pont az elmúltnyolcévben írta azokat a szövegkörnyezetéből kiragadott mondatokat, amelyek miatt ma rasszistának és antiszemitának, uszítónak és gyűlöletkeltőnek nevezzük. Tehát marad Gyurcsány.
Időközben megtudtuk, hogy Magyarország halszagú. Tudjuk, tudtuk, röstelltük is mindig. De miért kellett ezt ország világ tudtára adni. Ráadásul dalban…

S mint elébb, itt is Mária. Itt feszít és mosolyog, teli szájjal piros alma, Desmond és a hangmérnök köreiben. Köze van a dologhoz, hisz funkcióban van. Igaz, egyszer már alaposan megmutatta, mennyire tudja pengetni a lélek finom húrjait, mennyi érzés és empátia szorult belé, amikor úgy felépítette a sorstalan zsidó gyermekek emlékhelyét az Orczy téren, hogy azt azóta sem lehetett megnyitni. Az antiszemita Bayer melletti kiállása íme, megmutatta, milyen hitelesen, mélyen és szélesen fogja át gondolatisága a holocaustot, mint tragédiát. Most azonban 1956-ról van szó. Ez a feladat, ennek a himnuszát ferdítik, gyalázzák. És Mária felsikolt: Ne hagyjuk! Érdemes ide másolni, amit ki tudott csavarni magából ő és a bizottsága:

 „…Az Emlékbizottság szomorúan szembesült azzal, hogy negyed századdal a kommunista diktatúra bukása után ma is teret kapnak a kommunista és náci diktatúra lejárató kampányait megidéző sajtótámadások (sic!), melyek nincsenek tekintettel az érzelmi közösséget és identitást nyújtó, függetlenségünket és szabadságunkat szimbolizáló ünnepeinkre...

ITT OLVASHATÓ