Szerző: TASZ
2016.08.09.
A magyar egészségügy nehéz helyzetben van. Az öregedő társadalom egyre nagyobb terhet ró az egyre elégtelenebb egészségfinanszírozásra. A pénzhiányból viszont még nem feltétlenül következik a hátrányos megkülönböztetés. Miért okoz óriási károkat a diszkrimináció, és hogy lehetne ezt igazságosan csinálni?
Az orvos–beteg-viszony hatása
Korábbi írásunkban megállapítottuk, hogy a mélyszegénységben élők az átlagnál ritkábban jutnak el orvoshoz. Ha pedig mégis eljutnak az orvoshoz, akkor kérdéses, hogy milyen az a szolgáltatás, amilyen egy mélyszegénységben élő, illetve roma embernek jut. Ráadásul feltételezhető, hogy már azért is meggondolja kétszer is, hogy orvoshoz forduljon-e, mert nem feltétlenül támogató az a légkör, amivel a roma, illetve mélyszegénységből jövő pácienst fogadják. A középosztálybeli betegnek is sokszor tűnik kioktatónak, vagy akár csak érthetetlennek az orvos beszéde. Ez fokozottan igaz lehet a mélyszegénységből jövők számára, hiszen ők sokszor alacsony iskolázottságúak, az idegen eredetű szavakat nemigen értik, és még stresszhelyzetben is vannak a számukra idegen környezetben. Egy 2007-es kutatás szerint a romák 12%-a tapasztalt diszkriminációt az egészségügyben kimondottan származása miatt.
Blogsorozatunk első részében azzal foglalkoztunk, hogy van-e összefüggés aközött, hogy a magyar lakosságban drasztikusan nagy a különbség az egészségügyi mutatók tekintetében, és aközött, hogy a mélyszegénységben élő és a roma lakosság az átlagnál nehezebben fér hozzá az egészségügyi ellátáshoz.
Az egészségügyi törvény leszögezi, hogy mindenkit olyan módon kell tájékoztatni, hogy az a számára érthető legyen, és az ellátás során védeni kell emberi méltóságát. A romákkal és a mélyszegénységben élőkkel szembeni nem megfelelő bánásmód gyakran nem is feltétlenül tudatos diszkrimináció eredménye. Az orvos- és ápolóképzés nem fordít kellő figyelmet a kommunikáció, a jó értelemben vett differenciált odafordulás fontosságára. Míg néhányan jó érzékkel megtalálják a megfelelő hangot a különböző társadalmi helyzetű páciensekkel, addig sajnos sokan erre már nem fordítanak kellő figyelmet. Fel sem tűnik nekik, amikor ledorongolják a beteget, amiért nem szedi be a gyógyszerét, hogy a páciensnek nem volt világos, hogy mikor és mit kellett volna szednie. Az is gyakori, hogy meg sem kísérlik elmagyarázni, hogy milyen beavatkozást fognak elvégezni, mert feltételezik, hogy a páciens úgysem értené, miközben ezzel nemcsak a tájékoztatáshoz, hanem az ellátás esetleges visszautasításához fűződő jogot is súlyosan megsértik. A beteg tehát csak azt tapasztalja, hogy anélkül tesznek vele dolgokat, hogy tudná, mi zajlik. A fentiek miatt az is gyakran megesik, hogy lekezelően bánnak a hozzátartozóval, aki a beteg állapotáról érdeklődik. Ezek az apróságnak tűnő dolgok ugyanakkor nagy hatással lehetnek arra, hogy az illető legközelebb jó szívvel keresi-e fel az orvost, az egészségügyi intézményt, vagy pedig tartva tőle, az utolsó utáni pillanatig halogatja azt. Így pedig lehetséges, hogy a diagnózist nem tudják időben felállítani, a kezelést nem tudják elkezdeni, ami óriási kihatással lehet a beteg egészségére vagy akár életére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.