KOMMANDÓ A TERÁPIA

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Parászka Boróka
2016.08.16.

Csupán híradásokból ismerem, hogy mi történt a kommandói falunapokon, nem voltam szemtanúja annak, mit és hogyan dramatizáltak (?) a helyiek. A menekültválsággal kapcsolatos félelmekkel, vélekedésekkel naponta találkozom Erdély-szerte. Messziről, a kommandói eseményekről szóló hírek alapján úgy vélem: a helyiek pontosan és tömören visszaadták azt, amit a menekültválságról (elsősorban a magyar közmédia, és az azon keresztül közvetített kormányzati kampány révén) tudnak.

Ebben a térségben az emberek úgy érzékelik: ostrom alatt élnek, idegen, erőszakos emberek törnek rájuk, akik nem akarnak mást, mint rabolni, nőket erőszakolni. Cserébe pedig előjogokat várnak: ingyen pénzt, szociális juttatást, letelepedést. Nyilván sokakat felháborít ez a leegyszerűsítő, és igaztalan menekültkép, ám tudomásul kell venni: ez ma a közvélekedés. (A téma kapcsán egy korábbi, Maros megyei hangulatokat megidéző anyagunk itt olvasható.) Mivel a menekültkérdés megítéléséről nincs széles társadalmi vita, a menekülők helyzetéről, kilétéről ellenőrzött, hiteles információ csak nagyon célzottan szerezhető, ma sajnos tárgytalan az a kérdés, hogyan változtatható meg ez az egyre erősödő előítélet. Azzal a ténnyel kell szembenézni, hogy a menekültellenes propaganda célzott közönsége (miközben elfogadja és erősíti, maga is alakítja az előítéleteket) fél és bizonytalanságban él.

Olyan térségekben élnek ezek a rettegő emberek, ahol magas a munkanélküliség, alacsony a képzettség, a munkavállalók jelentős része külföldön számíthat időszakos (alulfizetett, bizonytalan) foglalkoztatásra. (Maga a kommandói polgármester is erre panaszkodik.) Ezekben a falvakban, községekben élnek a Spanyolországban, Olaszországban, Németországban dolgozó napszámosok, szakképzetlen bedolgozók, az eperszedők, szezonmunkások. Számukra a menekültválság azért is veszélyforrás, mert ők lesznek az elsők, akik tarthatnak attól: a frissen érkezők kiszorítják őket a még elérhető munkahelyekről. Ők azok, akiket az elmúlt évtizedben a nyugat-európai bevándorlóellenes propaganda a célkeresztbe vett, akiket erőszakkal hazabuszoztattak, kitoloncoltak, akiknek azért fizettek, hogy térjenek vissza eredeti lakhelyükre. Pontosan tudják, hogy mit jelent a megbélyegzettség, a kiszorítottság.

A menekültválság alapvetően változtatta meg a helyzetüket. Jogi értelemben már nem ez az uniós állampolgársággal rendelkező munkavállalói réteg a legkiszolgáltatottabb, hanem a munkavállalási engedélyre sokkal kevesebb eséllyel pályázó menekülteké. A xenofób támadások is irányt váltottak. Már nem az Európán belüli Kelet-Nyugat, Észak-Dél tengely határozza meg elsősorban, ki az idegen, a nemkívánatos, hanem az Unió külső határai. Az Unió perifériáján élő páriák, a vendégmunkások és hátramaradó rokonaik támadottakból így válnak támadókká. Most a menekültekkel szemben bizonyíthatják, hogy ők vannak itthon, ők az erősebbek. Minél mélyebb a depriváció, a társadalmi szakadék, annál kiélezettebb egzisztenciális verseny zajlik, annál élesebb a szembenállás. Ez az egyik kulcsa annak, miért válhatnak rasszistává, nacionalistává, idegengyűlölővé a rasszizmus, nacionalizmus, xenofóbia áldozatai: például az erdélyi magyarok, vagy cigányok.

A „messzi”, ismeretlen idegentől való félelem találkozik a kenyérféltéssel, az elutasítástól, megbélyegzéstől való rettegéssel: ez válik robbanó eleggyé a menekültellenes propaganda árnyékában...

ITT OLVASHATÓ