KERTÉSZ ÁKOS: TÖRÖKVIKLÁG

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Kertész Ákos
2016.08.04.







 

Mikor még csak kósza hírét vettem az Erdogan elleni török katonai puccsnak, az volt az első gondolatom, hogy lári-fári. Szó nincs itt puccsról; ez csakis Erdogan álpuccsa lehet, hogy eltapossa a török demokrácia utolsó kókadó virágait, fűszálait.
Honnan vettem?

Nem tudom. Sejtettem, mint macska az esőt.


Azért egy kicsit több volt sejtésnél. Nem csak a gyerekkorból kísértő százötven éves török hódoltság emléke befolyásolt, de az is, hogy ma az Iszlám világban az uralkodó tendencia a dzsihád, a terror, az erőszak eszkalációja. Azonnal tudtam tehát, anélkül, hogy az esemény bármilyen részletét is ismertem volna, hogy a mi szempontunkból (az euro-atlanti világ, a zsidó-keresztény kultúra szempontjából) csak negatív kicsengésű lehet, ami az Iszlám világban bárhol is történik. A katonai puccsok Törökországban egy jó évszázadon át a arról szóltak, hogy a hadsereg (Kemal Atatürk reformjainak örököse) azt a politikai vezetőt, akivel nagyon elszaladt a ló, és megfeledkezett arról, hogy Törökország Kemal
Atatürk óta voltaképpen szekuláris demokrácia volna, kicsit helyretette. De a fönti tendenciák miatt szinte a bőrömön éreztem, hogy most (2016-ban), ha puccs, az nem arról szól, hogy a katonák visszaterelik Erdogant – aki a hatalmat legutóbb csak megismételt választással tudta megszerezni – a demokrácia útjára, ellenkezőleg: ha puccs, akkor az csak Erdogan álpucssa lehet.

Amit Erdogan azért szervezett meg, hogy bevezethesse a rendkívüli állapotot, és likvidáljon, akár a legdurvább eszközzel is, a seregben éppúgy, mint az egész országban minden Erdogan ellenes, csak haloványan is demokratikus erőt, hogy megszűntesse a szekularizációt, Kemal Atatürk világi államának utolsó morzsáit is, és Törökországot olyan iszlám állammá alakítsa, ami hasonló ahhoz, ami a Komeini féle fordulat után Iránban létrejött, azzal a különbséggel, hogy az ajatollahok helyett ő maga: Erdogan kezében összpontosuljon minden hatalom.

Csakhogy Törökország nem Irán; Törökország majdnem Európa, és egészen NATO tag. A fordulat életveszélyes. Méghozzá világméretekben.

Ebben a percben tisztogatás folyik; Erdogan azzal az ürüggyel, hogy „puccsista”, félreállít és likvidál minden demokratát, szekuláris, vagyis nem iszlámista, nem klerikális baloldalit, katonát, rendőrt, politikust, közéleti embert, bírót, tudóst, tanárt, művészt, értelmiségit, az „establishment” liberális tagjait. Nem számonkérés zajlik, semmi nem történt, amit számon lehetne kérni azon kívül, hogy valaki nem Erdogan fanatikus híve. Ez tisztogatás a javából; kegyetlen, véres, irgalmatlan. Olyan, amilyen a 20. század első, a holokausztot megelőző, dermesztően kegyetlen és szadista genocídiumát, az örmény nép kiirtását abszolváló Törökországhoz méltó.

Véres? A hírek nem beszélnek kivégzésekről, sortüzekről, de hogy Törökországban egy ilyen tisztogatás nem lehet vértelen, azt akkor is tudjuk, ha egzakt bizonyíték nincs még a kezünkben...

ITT OLVASHATÓ