Szerző: Laborczi Dóra
2016.08.15.
Korában Jézus Krisztusra is kétféleképpen reagáltak mindazok, akik találkoztak vele: hittel vagy megbotránkozással.
Ferenc pápa egy hiteles keresztény, és emiatt téma, abszolút hot topic lett, egyházon kívül, azon belül megosztó személyiség. A közéleti és morális kérdésekben tapasztalható megosztottság azonban nem csak a katolikus egyház sajátja. Kívülről úgy tűnhet, hogy a hazai keresztény közösségek vezetői évtizedek óta foglalkoznak inkább a hívek vélt vagy valós értékrendjének kiszolgálásával, mint a Krisztus-követéssel, és kínosan kerülnek minden kérdést, amely épphogy kibeszélésért és megoldásért kiállt az elfedés helyett.
Az ajtó résnyire már nyitva, de aki belülről feszegeti a templomkapukat, és másképp beszél, aki nem a félelem, hanem a szeretet hangján szól, élből súlyos, politikai címkék tulajdonosa lehet.
Megosztó kérdésekben sokan a botrány, a megbotránkoztatás lehetősége miatt nem mernek állást foglalni keresztény körökben. Pedig a botrány szűrőjén keresztül bepillantást nyerhetünk az evangélium lényegébe, és ez az értelmezés a közélet mai küzdelmeitől eltérő törésvonalak megrajzolását is lehetővé teszi. Hiszen nem csak a szenvedéstörténetben, de a krisztusi életút egészében ott a botrány lehetősége. A botrány fogalmának és természetének biblikus áttekintésével arra a megújító potenciálra is rálelhetünk, amelyet éppen a botrányoktól, megosztottságtól való félelmünkben vagyunk hajlamosak elfelejteni.
Mitől félünk tulajdonképpen?
A Peter Gomes, a The Scandalous Gospel of Jesus (Jézus botrányos evangéliuma) című könyv szerzője szerint Jézus a maga örömhírét egyértelműen saját korának elfogadott és megszokott bölcsességével konfrontálódva hirdette meg. Ezt támasztja alá az is, hogy társadalma számára kevéssé elfogadott emberekkel, kora normái szerint veszélyes kívülállókkal is kapcsolatba lépett. Tanítása, az örömhír mindenkire érvényes jellege és Isten országának földi logikával teljesen ellentétes, a társadalom peremén élők számára is elérhető, inkluzív jellege forradalminak számított, amelyet ma is érdemes megvizsgálni és újra felfedezni azzal a kérdésfeltevéssel is:
vajon összhangban van-e mindez a konfliktuskerülő, panelekből építkező, egyedi esetekre nem igazán érzékeny, botrányokat és konfrontációkat kínosan kerülő kereszténységünkkel?
Gomes azt állítja – amerikai kontextusban beszél minderről – hogy a legtöbb ember azért nem jár templomba, mert áthidalhatatlan szakadékot lát aközött, ahogyan az egyház működik és szerveződik, és aközött, amit hirdet, vagy amiben az emberek hisznek. A szerző szerint az egyik legfőbb oka annak, hogy a vallásos emberek kulturálisan konzervatívok és hogy a kulturális értelemben vett konzervatívok könnyen megtalálják a helyüket a vallásosságban, az, hogy a vallás látszólag megerősíti a fennálló állapotokat és rendet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.