Szerző: Lévai Júlia
2016.08.06.
„Nevezzük a nevén az iszlamista terrort” – hangzik el egyre gyakrabban baloldali, liberális értelmiségiektől is a felhívás. De vajon mit érnénk el vele azon túl, hogy megbélyegezünk vele 1,5 milliárd muszlimot? Arra ugyanis ne számítsunk, hogy az átlagember majd különbséget fog tenni „iszlám hívő” és „iszlamista” között. Azt pedig, hogy a megbélyegzés hová vezet, jól tudjuk. Másrészt, mit érnénk el vele azon túl, hogy ezzel lényegében elfogadjuk azt a diskurzust (azaz, hogy itt „ideológiák”, „kultúrák” háborúja zajlik), amellyel többek között az Isis is szentesíteni kívánja bűntetteit, még több embert fanatizálva?Túl azon, hogy gyakorlati hasznát sem látom, sőt, károsnak tartom, megpróbálom röviden összegezni, legfőképpen miért nem értek az ún. szélsőséges ideológiák elleni harccal, és miért látom szükségét egy másfajta megközelítésnek.
Szerintem onnan érdemes kiindulni, hogy mi vonz be bárkit is a szélsőségek irányába. Mert ha ragaszkodunk az ideológiához, mint okhoz, kiindulóponthoz, akkor azzal azt mondjuk, hogy létezik valami (az ideológia), ami kvázi megszállja az embert, és ha ez megszűnik, nincs többé, akkor itt a világbéke. Csakhogy az előzmények (IRA, ETA, Vörös Brigádok, a rasszista gyilkosságok stb. példája) nem ezt mutatják.
Az én kiindulópontom az, hogy minden „szélsőség” mozgatórugója ugyanaz, és ez a fejben lezajló folyamat. Az ember pszichéjére több dolog hat, van egy állapota, amivel születik, és erre rakódnak rá különböző történések. Mindez együtt vezet el a frusztrációhoz, komplexusokhoz, identitás problémákhoz, majd a gyűlölethez, amely akár agresszióba is torkollhat.
Van- e különbség egy „keresztény” Breivik vagy egy – nevére sem emlékszünk – muszlim terrorista között? Az én álláspontom az, hogy valójában nincs. Mindannyian hasonló mentális, pszichés folyamatokon mentek keresztül.
De melyek ezek a történések, amelyek rárakódhatnak, melyek ezek a folyamatok? Nyilván valaki eleve születhet személyiségzavarral, elmezavarral, de a legfontosabb közös tényezők általában ezt követik - elszenvedhet súlyos sérüléseket a családban (elhanyagolás, bántalmazás), és/vagy érhetik hasonlóak a társadalomban (kirekesztés, zaklatás) is.
Majd ehhez járulhatnak hozzá olyan külső, befolyásoló tényezők, mint a hozzá eljutó információk a médián keresztül, a „Werther hatás” – (ön)gyilkosságsorozat, aktuális minták követése stb.
Csak helyszín és korszak kérdése, hogy innen hová jut el (ki lesz az ellensége, az áldozata)...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.