Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.08.14.
Először életveszélyesen megfenyegették, majd az övé lett a 2016-os olimpia legsportszerűtlenebb pillanata, és most még amiatt is aggódhat, mi lesz, ha hazatér: azt nem mondhatjuk, hogy az egyiptomi Iszlam el-Sehabi ne írta volna bele a nevét a sport történelmébe.
Az olimpia a nemzetek közti béke hirdetője – legalábbis papíron. Ehhez képest jóformán nincs olyan ötkarikás játék, ahol ne uralkodott volna valamilyen politikai feszültség.
Pedig az ókori görögöknél még valóban béke uralta a játékokat. A versenyek idején tilos volt háborúzni, sőt, már a megmérettetések előtt le kellett tenni a fegyvert, a játékokra csak így utazhattak a sportolók.
Na, nem mintha maga az olimpia a görög változatban ne valamiféle óriási csatához, vagy még inkább egy gigantikus eposzi seregszemléhez hasonlított volna. A különféle küzdősportok mellett olyan versenyszámok is szerepeltek, mint a fegyveres futás, méghozzá 15 kilós menetfelszereléssel – a hoplitodromia ráadásul nem is egyéni versenyszám volt, hanem egyszerre 25 állig felfegyverzett „sportoló” tette meg a távot, leginkább azért, hogy ellenfeleiket lenyűgözzék és megfélemlítsék kiválóságukkal.
Vagyis az antik görögöknél az olimpia egyfajta rápihenés volt a következő harcra, ahol majd jól elverhetik egymást. Az újkori játékok mégis a béke jelszavával kampányolnak. Ám a hangzatos szó mögött újra és újra fellángoló konfliktusok húzódnak meg...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.