Szerző: Szarvas Gábor
2016.08.10.
Álláskereső elvtársam!
Teljes a képzavar, mert nem is tudom, hogy kihez intézzem keresetlen, de őszinte szavaim. A fiatalokhoz, akiknek egy jelentős része sikeresen magába szívta szüleinek a "kihaénnem" mentalitását? Vagy azokhoz az álláskereső idősebb kollegákhoz, akik nem értik, hogy miért nem tetszik egyetlen munkaadónak sem a mentalitás? Vagy a sokdiplomáshoz, aki még mindig nem jött rá a munkaerőpiac lényegére?
Szeretném tisztelettel jelezni, hogy vége a 20. századnak! Üdvözöllek a 21. század második évtizedében!
Meg fogtok kövezni, de nagyon sok közös van azokban a különböző élethelyzetben levő emberekben, akik tartósabb ideje munkát próbálnak találni.
- Lélektelen zsoldosok
- Az első két szempont a fizetés és a szabadság
- A kapitalizmust elutasítják
- A munkát szükségszerűen rossznak ítélik meg
- Nyelvtannácizmus jellemzi őket
1.
Véleményem szerint ezek az emberek nem kiteljesedni akarnak a munkában, hanem beteljesíteni a család elvárását. Mi a család elvárása? Egyértelműen (sajnos) a pénz. "Menjél fiam és keress pénzt!". A többi pedig nem számít. Hány tucat kutatást, életrajzot vagy társadalmi kísérletet mutassak neked, ami mind azt bizonyítja, hogy azok az emberek, akik elhivatottságból keresnek munkát, sokkal hamarabb tudnak elhelyezkedni, mint azok, akiknek minden mindegy, csak legyen valami? Hosszú távon nem működik az utóbbi mentalitás, mert nagyon hamar kiégsz a céltalan munkától, amit nem tudsz élvezni, amiért nem tudsz lelkesedni. Ráadásul ezt a munkáltató is észreveszi. Fásult zsoldosokat pedig senki nem alkalmaz szívesen...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.