AZ IDIÓTA MAGYAR NEM ATTÓL RETTEG, HOGY NEM LESZ HÁZA, LAKÁSA, FÖLDJE, JÖVŐJE, ÉLETE, JÖVEDELME, MUNKÁJA, KENYERE

KOLOZSVÁRI SZALONNA - VENDÉG BLOG
Szerző: Forgács Erzsébet
2016.08.04.

Örülök a menekülteknek. Soha nem jöttem volna rá, mennyire lealjasodott és ostoba lett a magyar társadalom, sosem feltételeztem, hogy még a saját ismerősi körömet is érinti ez a felesleges megosztottság. Mindig azt hittem, a körülöttem lévők gondolkodó, értelmes emberek. Más-más környezetből jöttek, hiszen sosem a végzettség, vagy az ész alapján szelektáltam a barátokat, kizárólag emberség és az élethez, más emberekhez való hozzáállás számított.

Hála Istennek nincsen radikális közöttük. Aki volt, kilőttem régen, de azért 50 százalékban bizony tudom, mire voksolnak október 2.-án. Az idióta magyar nem attól retteg, hogy nem lesz háza, lakása, földje, jövője, élete, jövedelme, munkája, kenyere, hanem attól, hogy Münchenben több a biciklilopás és a kerítés nélkül lehet, hogy nálunk is több volna… ezért inkább kiszavazza a gyerekeit az unióból, saját magával együtt.

Menthetetlen a magyar társadalom, szégyen, hogy ezt kimondom, de elég belelapozni a hírek alatti kommentekbe, lassan akármelyik portálon, politikai oldaltól függetlenül és ez vonatkozik a kommentelők hadára is, a nézetek különböznek, de az ostobaság azonos. Primitív kommunikáció egymással, barbár értékrend, ma a normális számít selejtnek. Jó szonda a Facebook, reális képet ad a társadalom összetételéről és a minőségéről, valamint a trollok kényszeres agymosási igyekezetéről és rendkívül sikeres tevékenységükről, továbbá a durva cenzúráról.

Olyan szellemi mélyrepülésbe kezdtünk, ami bizony már nem a légibemutató része, sokkal inkább a becsapódás előtti pillanatok, amivel képtelenség egyáltalán vitatkozni is, mert annyira mélyen van, hogy méltatlan dolognak érzem beleállni is. Szépen lassan elérjük azt a magasságot, ahonnan az ernyőnek sincs ideje nyílnia, ugrálhatunk már, minek. 5-10, lehet 15 nyomorúságos év múltán persze kiderül majd, hogy tévedtek, de kinek van ideje ezt a nagy nemzeti gyors felfogást kivárni… Pont azt mondtam, legszívesebben összepakolnék, elhúznék Ausztráliába, Új-Zélandra, Kanadába, akárhová és új néven nulláról kezdeném, kitörölve minden képet, dokumentumot, értéket, emléket az életemből, csak és kizárólag előre nézve...

ITT OLVASHATÓ