Szerző: Swan Edgar
2016.08.06.
Balog Zoltán, minden emberi erővel hajtott szerkezetek minisztere, a nagy humanista és a gyermek hospice kiemelkedő támogatója (itt ragadnám meg az alkalmat, hogy érdeklődjem: azt a nyomorult 5 milliót sikerült már átutalni a Dóri-háznak?) az olimpia témájában is illetékes. Mert – esküszöm, ezt most tudtam meg – Balog Zoltán a sportért is felelős miniszter.
Mint ilyen, mármint is miniszter, természetesen ott a helye az olimpián. Pénz nem számít, úgyis mi fizetjük. Jut eszembe! Balog! Sikerült már elutalni azt a nyomorult öt milliót a haldokló gyerekek ápolását végző Dóri-háznak? Tudom, hogy nem. Csak kérdem (nem véletlenül másodszor hirtelen, mert minden alkalommal meg fogom kérdezni), hátha sikerül olyan pocsékul érezned magad a kérdéstől, mint ahogy azok az ápolók érezhetik magukat, akik időnként nem kapnak időben fizetést és ennek ellenére mennek és ápolják a gyógyíthatatlan betegeket. Emlékezhetnél még rá, milyen várni a fizetést. Például abból az időből, amikor betanított esztergályosként dolgoztál a Diósgyőri Gépgyárban. Vagy később, amikor gondnokként dolgoztál egy szociális otthonban.
Ellentétben a legtöbb kollégáddal, te legalább dolgoztál is életedben egy keveset, legalább lenne mihez viszonyítanod. De nem véletlenül kerültél oda, ahol vagy. Belepasszolsz a kormányba, emberként és politikusként is. Súlytalan vagy, mint a többiek.
Te menj csak bohóckodni az olimpiára, ahogy mentél a foci Eb-re is. Tudod, amikor azt hitted, Csányi veled akar kezet fogni, ő meg azt sem tudta, hogy te ott vagy. Vagy tudta, csak átnézett rajtad. Érdemeid szerint.
Mint ilyen, mármint is miniszter, természetesen ott a helye az olimpián. Pénz nem számít, úgyis mi fizetjük. Jut eszembe! Balog! Sikerült már elutalni azt a nyomorult öt milliót a haldokló gyerekek ápolását végző Dóri-háznak? Tudom, hogy nem. Csak kérdem (nem véletlenül másodszor hirtelen, mert minden alkalommal meg fogom kérdezni), hátha sikerül olyan pocsékul érezned magad a kérdéstől, mint ahogy azok az ápolók érezhetik magukat, akik időnként nem kapnak időben fizetést és ennek ellenére mennek és ápolják a gyógyíthatatlan betegeket. Emlékezhetnél még rá, milyen várni a fizetést. Például abból az időből, amikor betanított esztergályosként dolgoztál a Diósgyőri Gépgyárban. Vagy később, amikor gondnokként dolgoztál egy szociális otthonban.
Ellentétben a legtöbb kollégáddal, te legalább dolgoztál is életedben egy keveset, legalább lenne mihez viszonyítanod. De nem véletlenül kerültél oda, ahol vagy. Belepasszolsz a kormányba, emberként és politikusként is. Súlytalan vagy, mint a többiek.
Te menj csak bohóckodni az olimpiára, ahogy mentél a foci Eb-re is. Tudod, amikor azt hitted, Csányi veled akar kezet fogni, ő meg azt sem tudta, hogy te ott vagy. Vagy tudta, csak átnézett rajtad. Érdemeid szerint.
Tudsz róla, Balog, hogy ma Magyarországon a lakosság 41,5 százaléka él létminimum alatt? Tudod, az az állapot, amikor nincs elég pénz ételre sem. Sokan ezek közül az emberek közül dolgoznak ám. És munkával sem képesek a minimumot biztosítani a családjuknak. Tudtad, hogy a létminimum alatt élők között milyen magas a gyermekes családok aránya?
Igaz is, mit érdekel ez téged? Az 1,1 milliós fizetésed mellé kapsz tőlünk autót, amit nem neked kell tankolni, sem szervizelni. Kapsz laptopot, telefont, irodát, személyzetet. Lakhatási térítést, vagy útiköltséget, plusz amikor külföldre mész – mint például az olimpiára – akkor ingyen van a repülőjegy, a szállás, a belépő, a közlekedés, kaja-pia és természetesen jár neked napidíj is. Tavaly is és az idén is 200 ezer forint cafeteriát is kapsz, mert annyira szeretünk téged.
Mert értünk élősködsz rajtunk.
Te csak büszkélkedj az évszázados sporteredményekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.