Szerző: Forgács Erzsébet
2016.08.30.
Mennyire jó lenne, ha a valóság köszönne vissza a kormánypropagandából és mindezeket a remek dolgokat éreznénk is a bőrünkön, nem csak olvasnánk az aktuális hurrában.
Milyen nagyszerű lenne, ha nem takarná el a statisztika a valóságot. Ha nem, vagy legalább csökkenő mértékben lenne nyomor, ha enyhülne a dolgozói szegénység, ha a közmunkások nem a statisztikát kozmetikáznák, hanem annyi pénzért dolgozhatnának, amennyiből legalább alapszinten meg lehet élni.
Milyen csodás lenne, ha a statisztikusok nem úgy számolnának átlagkeresetet, hogy összeadják Mészáros Lőrinc évi – mennyi lehet? 3-4-5 milliárd? több? – bevételét és a disznótelepén dolgozó melós minimálbérét és a kettő átlagának örvendeznek, miközben a melós attól még pont olyan szegény marad, mint előtte.
„A rendszerváltás óta nem mértek olyan alacsony munkanélküliséget, mint az elmúlt időszakban. 2010 óta 12 százalékról 5 százalékra esett a munkanélküliség. A magyar reformok működnek. A gazdaságpolitikának, a munkát terhelő adók csökkentésének, a Munkahelyvédelmi Akciónak és a versenyszféra bővülésének köszönhetően töretlenül emelkedik a foglalkoztatottság. Most újabb foglalkoztatási csúcsot értünk el, már 4 millió 372 ezer ember dolgozik. A kormány célja a foglalkoztatás további növelése.” (Magyarország Kormánya/Facebook)
Annyira jó lenne, ha valóban létezne gazdaságpolitika, ami működne is. Aztán az is jó lenne, ha pontosan tudnánk, hogy ez a 4 millió 372 ezer ember hol dolgozik? Ebben benne vannak a külföldön dolgozók? Az a 800 ezer magyar is itt szerepel, aki nem ebben az országban dolgozik, de ilyenkor jól jönnek? Mert a többszázezer közmunkás igen – joggal egyébként, mert ők is dolgoznak, ha éhbérért is -, de túl nagy örvendezésre ez azért nem ad alapot...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.