A ZÜLLÖTTSÉG APOTEÓZISA

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2016.08.24.

Azt már régen tudtuk, hogy minden politikai cselekménynek megvan a maga kockázata arra nézve, hogy az a megkívánt eredményt hozza magával. A nagyívű, az egész társadalmat átformáló intézkedéseknek nyilván sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy jó, vagy éppen ellenkezőleg, rossz irányba fordul, ezért azt nagyon alaposan át kell gondolni. Ennél kisebb léptékű cselekmények esetén azonban kisebb a kockázat, ezért annak lehetséges végkimenetelét csak kevéssé veszik tekintetbe a politikusok, inkább csak a korábbi gyakorlat tapasztalataira hagyatkoznak. Felteszem, hogy Bayer Zsolt mostani kitüntetése előtt sem gondoltak arra, hogy annak milyen óriási hullámverése lehet. Inkább számítottak arra, hogy az állampolgárok többsége, mint jó alattvaló, egyszerűen csak tudomásul veszi azt, sőt, még külön gratulál is a kitüntetettnek. De nem így történt, ami azonban már nem egyszerűen politikai, sőt, szerintem egyáltalán nem politikai jelenség volt.

Történt, hogy a kitüntetés után sokan azonnal visszaküldték a Köztársasági Elnöknek azt a lovagkeresztjüket, amelyet korábban kaptak, függetlenül attól, hogy az az éppen ma regnáló hatalomtól származott-e, vagy sem. Itt tehát nem magával a kitüntetés jellegével, ti. a lovagkereszttel és adományozójával volt tehát a probléma, hanem mással: Bayer Zsolt személyével. De önmagában sem magával az újságíró mivoltával volt gond, hiszen minden kormány tevékenységét számos újságíró segítette és kapott érte hasonló kitűntetést. De Bayer Zsolt éppen az a publicista volt, aki a hatalom erkölcsi ikonjává vált. Ő testesítette meg azt az újságírót, aki a kormány gyűlöletkampányát rendre elindította, folytatta, vagy pedig éppen megmagyarázta, érvekkel támasztotta alá. Ezért történhetett meg az, hogy nem csupán a politikailag elkötelezett és baloldalinak számító személyek adták vissza a kitüntetésüket, hanem olyan neves közéleti szereplők is, akik csak szőrmentén foglalkoztak a politikával. Itt valami egészen új jelenséggel állunk tehát szemben, hiszen annak nincs igazán sem személyi, sem pedig politikai töltete. Nem az volt a baj, hogy az éppen regnáló hatalom egyik közismert publicistája, azaz Bayer Zsolt kapott kitüntetést, hiszen az jellemző volt korábban is szinte minden kormány esetén, hogy a hatalom embereit tüntették ki. Ugyancsak nem lehet állítani azt sem, hogy a kitüntetésüket visszaadók meg akarták volna buktatni a hatalmat, hiszen az már valóban politikai jellegű cselekmény lett volna, s ők pedig ilyen szinten nem foglalkoztak a politikával. Az igazi probléma az volt, hogy Bayer Zsolt éppen azt az erkölcsi züllöttséget jelenítette meg, ami jellemzi az egész Fideszt és ami a hatalom kommunikációjának a gerincét adja. Tehát ennek az általános megmozdulásnak elsősorban etikai töltete volt.

Ugyancsak új jelenségnek tekinthető az, hogy végre elérkezhettünk odáig, hogy megtapasztalhattuk a nemzet tűrőképességének a létező határát. Eddig ugyanis ilyen nem volt, legalábbis ilyen kézzelfogható és lavinaszerű formában megjelenő folyamata nem volt. Mindeddig a nemzet többsége eltűrte azt a packázást, amit az orbáni hatalom művelt vele, amire a reakciója két irányba mozdult el. Az egyik irány volt a behódolás, ami azt jelentette, hogy a hatalom kiszolgálójává vált, amivel közvetlenül és intenzíven segítette a hatalom túlélését is. A másik módszer passzív ellenállás volt, ami alapvetően azt jelentette, hogy látszólag kivonta magát a politikai küzdőtérből, csak a saját életcéljának eléréséért munkálkodott, és legfeljebb a fontosabb választásokra ment el. Ez természetesen megint a hatalom malmára hajtotta a vizet, mert ez a tömeg nem jelentett potenciális veszélyt egyetlen hatalom számára sem. Ilyen politikai helyzetben azonban minden kormány számára adott volt a lehetőség arra nézve, hogy rendre próbára tegye a nemzet tűrőképességét. Ezek során szinte kivétel nélkül azt tapasztalta, hogy ezt is, meg még ezt is le lehet nyomni az emberek torkán, mert a nemzet, mint a birka, tűrte, tűrte a hatalom packázásait. Kevés kivétel volt ez alól, mint például az elhíresült internetadó bevezetésének terve, amit azonban egy százezres tömegtüntetés után gyorsan visszavontak. Nos, ezt a kivételt most erősítette Bayer Zsolt kitüntetése, ami az értelmiség szemében azt jelentette, hogy ez volt az a határ, amikor már nem lehet etikai közösséget vállalni sem a kormánnyal, sem pedig annak pártkatonájával, vagyis Bayer Zsolttal...

ITT OLVASHATÓ