Szerző: PuPu
2016.08.09.
Aztán versenyeztek, a bajnokokat aranykéssel vágott olajágakkal megkoszorúzták, városukban teljes ellátással jutalmazták, majd négy év múlva ismét megrendezték a versenyt - összesen 292 alkalommal.
Ez a tény eléggé mély nyomot hagyott az emberek gondolkodásában, voltak hát előzményei Coubertin báró kezdeményezésének, aki - több társával, köztük a magyar Kemény Ferenccel együtt sikeresen élesztette fel az olimpiai játékokat.
A résztvevők amatőr sportolók voltak, és az amatörizmushoz való formális ragaszkodás hosszú ideig rányomta bélyegét a versenyekre, mindez következtében ez lett a világ legkörbehazudottabb sporteseménye.
Ma már mindenki mosolyog ezen, és ez érthető is, hiszen a mai eredmények ismeretében illúzió lenne azt feltételezni, hogy világra szóló eredményeket lehetne elérni egy napi nyolc órában szalag mellett dolgozó autógyári munkásnak.
Ma egy sportoló eredményre segítéséhez ugyanaz a három dolog kell, mint ami Montecuccoli szerint a háborúhoz is: pénz, pénz és pénz.
Így aztán az amatörizmusnak befellegzett, a befektetők pedig várják vissza pénzüket, tisztes haszonnal.
A versenyző meg egy kategóriába került a díjnyertes tenyészállatokkal, csak ő szalagrózsa helyett érmet kap díjazásként, és egyelőre még nem mondták meg anyukájának, hogy kivel kell együttműködnie a rekordesélyes versenyző létrehozása érdekében.
Ami késik, persze, az azért nem múlik...
A szemlélet is sokat változott, Coubertin báró idealizmusán napjaink befektetői csak röhögni tudnak - nem a győzelem, a részvétel a fontos.
Aki ma ezt vallja, az legfeljebb egy falunapon vitézkedhet lepényevésben vagy zsákbafutásban, a kakasütésnél már nem biztos, hogy engedik rajthoz állni...
Dr. Frenkl Róbert írta 2008-ban, a pekingi olimpia előtt: "A veszély lényege, hogy az olimpia fokozatosan elszakad éltető elemétől, a sporttól, önálló életet élve a pénzvilág, az üzlet, illetve a politika, a hatalmi játszmák eszközévé, játékszerévé válik.
Optimizmusra adhat okot a sport ereje, a sport iránti érdeklődés rendkívüli volta, de a trend aggasztó.
Jelen helyzet az elmúlt negyedszázadban alakult ki. Elég arra utalni, hogy az 1976-os montreali olimpia annyira veszteséges volt, hogy a város polgárainak hosszú ideig kellett fizetniük az olimpiai adót az adósságok kiegyenlítésére.
Az 1984-es olimpia rendezésére pedig csak Los Angeles pályázott.
Ezzel szemben a legutóbbi olimpiák megrendezésének a jogáért ádáz küzdelem folyt, a pályázó országok száma jelentős, a delegációkat a legmagasabb közjogi méltóságok – mint legutóbb a 2012-es London melletti döntéskor Tony Blair –, ismert közéleti személyiségek, korábbi világklasszis sportolók alkotják.
A globalizált világ egészének megkülönböztetett figyelmét élvezi – így lesz ez idén Pekinggel – az olimpia bő két hete ily módon óriási reklámpiacot jelent, illetve kiválóan alkalmas politikai üzenetek tolmácsolására."
Mindenben igaza volt, egyetlen dolgot kivéve: reményre semmi nem ad okot, mára az olimpiai eszme legfeljebb hivatkozási alapnak jó, de aki komolyan veszi, azon leginkább csak mosolyognak...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.