Szerző: Csizmadia Ervin
2016.08.10.
...Agresszívek attól leszünk, hogy ránézünk a másik félre, és azt mondjuk: „ezek az érdemtelenek”. Hogyan lehetséges az, hogy már megint ők győztek? Hogyan történhetett meg ez az igazságtalanság?
A négyévenként váltógazdálkodás azért volt „jó”, mert kiszámíthatóvá tette és mederben tartotta az agressziót. Minél hosszabb ideig billen azonban meg az egyensúly, annál valószínűbb, hogy békésnek tűnő embereknél is elszakad a cérna és megbokrosodnak. Bibó is beszél ilyesmiről, csak persze más összefüggésben. Bibó kérdése a radikalizmus kapcsán: hogyan lehetséges, hogy „átlagemberek”, közönséges családapák és családanyák szörnyetegekké válnak? (Értsd: szélsőséges eszmék rabjai lesznek.)
Az én kérdésem az: mi van, ha a ciklusidő egyre csak növekszik, s az ezzel párhuzamosan (és törvényszerűen) növekvő agressziót nem sikerül leállítani?
S a válasz: azért nem, mert egy íratlan szabály van átlépve az által, hogy valaki felborítja a kormányzásra „kijelölt” rövid négy évet. A sokciklusú kormányok tehát azért gyűlöletesek, mert felszámolnak egy szabályt, egy szokást, egy szocializációs tapasztalatot. S azoknak, akik ezen kiakadnak, hiába mondjuk, hogy „De uraim! A nép, az istenadta nép! A nép bízza meg újra ugyanazokat”.
Őket ez a magyarázat nem érdekli. Egészen más nyolc, tizenkét, tizenhat évet várni. Ez gombócból is sok, nemhogy kormányzásból.
Vajon megtanulható-e szocializációs tapasztalatként a többciklusú kormányzás? Egyelőre fogalmunk sincs, s be kell érnünk annak megállapításával, hogy a hangzatos egység-papolások semmit sem érnek. Csak az számít, hogy a politikai időnek ezt az újraelosztását nagyon sokan igazságtalannak érzik.
És az igazságtalanság szubjektív érzés. Minél többen érzik, annál nagyobb az esélye, hogy a normál politika helyét az agresszív veszi át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.