A NEMZETIKERESZTÉNY ROTHADÁS ÉDESKÉS BŰZE

GÉPNARANCS - BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Gusztos István
2016.08.12.

Betölti a Kárpát-medencét, legalábbis annak magyarok által (is) lakott részét. Mikor volt utoljára ilyen bűzös „a nemzet”? Tán 1944-ben... Csak most közönséges gengszterek uralkodnak, amorálisak – de éppen ezért bármilyen szennyes ideológiát képesek és hajlandók a maguk javára fölhasználni, bármilyen trágyadombról kelljen is kiguberálniuk azt. Szerencsére nincs nagy hatalmú külső szövetségesük.

Viszont félelmetes belegondolni, mi minden telhetne ki a szervezettől és elbódult-elaljasult reguláris osztagaitól és irreguláris szabadcsapataitól, ha nem volnának számukra kedvezőtlenek a külső körülmények… Szerencse, hogy a belső viszonyok züllöttsége önmagában még nem elegendő ahhoz, hogy a hatalom teljesen mozgósítani merje az általa fölhalmozott gyűlöletpotenciált.

Persze, nem állítom azt, hogy „a nemzet” egésze rohad – viszont határok nélkül. Készségesen fogadják az „anyaországból” érkezett „szíriai fagylaltos autót” is.

Nem, mondom még egyszer: tényleg nem arról van szó, hogy „a nemzet” egésze rohadna – „csupán” a hosszú évek óta domináns, jellegadó része…  S ha nem vagyunk annyira szigorúak, amilyeneknek lennünk kellene – valamennyien emberből vagyunk, ugyebár – nyugtathatjuk magunkat azzal, hogy még csak nem is a többség dagonyázik, kéjelegve…

Ám annak minősítésére, amit a hatalmon lévő aljas társaság művel, nincsenek megfelelően erős szavaink. Nem tudok arról, hogy a magyar történelemben bármely gengszterbanda olyan sokáig hatalmon tudott volna maradni, hatalmát az ország és támogató szövetségesei elképesztő megrablására használva, mint ezek a maiak. Nyilván profi nemzetzüllesztőkről van szó; de a profizmus önmagában nem elég: kellenek olyan idők, amikor nagyon sokan akarnak infantilis, azaz felelőtlen emberként viselkedni, és emberek sokasága akar elszabadultan gyűlölködni – azt a benyomást keltve, hogy ha a helyzet úgy alakul, hát nyugodtan ölnek, majd ha ölni kell. S nincs sok ok a reményre, hogy lehetnének talán még emberek, hisz megvan bennük is…

Sok-sok „polgár” – s távolról sem a legszerencsétlenebbek ám! – akar nekivadultan gyűlölködni; minimum köpködni mindent és mindenkit, amiben-akiben a hanyatló nyugati kultúrát vélik érzékelni. S akadt hatalom, amely e szennyes igényeket nem csupán készségesen kielégíti, hanem módszeresen újra és újra gerjeszti, fölerősíti. Önkéntesek és hivatásosak vadásznak szerencsétlen emberekre a déli határon, s nem a segítés szándékával… A közeg, amelyben tevékenykednek, félelmetesnek mondható: irgalmatlanul vad emberszabásúak uralják, minden szépelgés nélkül mondják ki gyilkos vágyaikat...

ITT OLVASHATÓ