Szerző: Zoltán
2016.08.29.
„Eltelt másfél hónap. 47 napja hagytam magam mögött Magyarországot. Nagyon rövid idő, mégis mennyi minden elhalványul az emlékek között! Azt mondják, az idő megszépíti az emlékeket. Én is sokszor gondolok arra, ami hiányzik.
Hiányzik a magyar mezők illata, az erdők ismerős madárdalai, a biztonságérzet, amit a megszokás ad. Az útvonalak a lakástól a közértbe, reggel az oviba, a munkába, a metróhoz, a zsinagógába. Hiányzik az adalékmentes liszt, a jó minőségű lekvárok, a budapesti, elhanyagoltságukban is gyönyörű épületek.
A rutin adta biztonságot veszítettem el, vagy adtam fel. De miért? Sokan kérdezik, hogy miért kellett elmenni? Miért kellett otthagyni mindent és mindenkit a páromon és a gyerkőcökön kívül?
Amikor pár évvel ezelőtt leültünk és megbeszéltük, hogy elhagyjuk Magyarországot, ezt a kérdést is feltettük egymásnak a feleségemmel. Végül is, miért mennénk? Van munkánk, nem is keresünk rosszul, mindenünk megvan, évente többször utazunk, a gyerekek jó oviba járnak, Európában vagyunk.
De valami nem jó, valami zavar. Az emberek morcosak, udvariatlanok, a dolgok nem működnek, vagy nem úgy működnek, ahogy azt én, egy adófizető állampolgár elvárom.
A politikai szenny csak engem zavart, mivel feleségem nem olvas magyarul híreket, ő egy boldog burokban élt. Kettőnk közül én láttam csak, hogy milyen irányt vett az ország.
Itt, az új lakhelyemen sincs kolbászból a kerítés. Mindenért meg kell küzdeni, anyagilag, erkölcsileg is. De úgy érzem, hogy mennek a dolgok. Az állami szervek dolgozóival emberi a kommunikáció, az adózással, egészségüggyel, társadalombiztossal, joggal kapcsolatos szabályokat és előírásokat könnyebben és világosabban értem és értelmezem angolul, mint az anyanyelvemen.
Az emberek udvariasak és kedvesek. A gyerekek nincsenek túlterhelve, itt nem az a fontos, hogy felnőttkorukban használhatatlan, fölösleges adatokat tanuljanak, hanem hogy boldog, kiegyensúlyozott, gondolkodni (és nem csak adatot bemagolni) képes emberekké váljanak.
Miért nem lehetett ezt megvalósítani Magyarországon?? Miért kellett eljönni onnan??
Már egyre kevésbé izgat ez. De még mindig automatikusan magyar híroldalakat nyitok meg reggel a kávém mellett. Nem kéne, mert ez rögtön visszaránt a magyar rögvalóságba.
Abba a tőlem már 7 és fél ezer kilométerre lévő valóságba, ahol a családom többi tagja, a barátaim és ismerőseim nagy része él. És látom a panaszaikat, a kétségbeesést, a dühöt és persze látom azt is, hogy csak az boldog, aki emberfeletti erővel tudatosan távol tartja magától a politikát..."
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.