CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Révész Sándor
2016.08.21.
Ha a leghalálosabb gomba lenne a legvisszataszítóbb, akkor nem az lenne a leghalálosabb. Mert mindenkit visszataszítana. Az ölőerő föltétele a vonzerő. Az élet parancsa a leghalálosabb gomba legélethűbb leírása, számba véve minden elemét, amely őt vonzóvá teszi és fogyaszthatóságának képzetét erősíti.
A gombaszakértőnek könnyű, mert leíró munkáját nem gátolják hatalmi érdekek és ideológiák. A történelem leghalálosabb specieseivel foglalkozó történésznek nem könnyű, mert mindenki ellenérdekelt azon jellemzők számbavételében, amelyek őt is jellemzik, s amelyek vonzerejére maga is épít.
Az élet fent említett parancsa 1945 után, a II. világháborút követő évtizedekben fel volt függesztve. A XX. század harmincas éveiben a rendszerkritikus ellenzék legnagyobb erejévé Szálasi Ferenc nyilaskeresztes pártja. vált. Csupa olyan ígérettel lépett fel, amelyet az emberek hallani akartak, és
nem sajnálta az erőt a helyi mozgósításra sem. A pártvezér pályáját Karsai László rajzolta meg a Balassi Kiadónál nemrég megjelent könyvében.A nyilasmozgalmak és vezéreik élethű leírása a diktatúra idején lehetetlen volt. Ma már nem, csupán nagyon nehéz. Ennek a nagyon nehéz munkának a korszakos eredménye Karsai László Szálasi-életrajza. Közel három évtizede, hogy Karsai belefogott ebbe a munkába, s mi, akiknek volt szerencsénk a kézirat korábbi változatait olvasni és véleményezni, hosszú éveken át lestük, mikor lesz hajlandó a maximalista szerző késznek nyilvánítani és a kezéből kiadni a művet.
A húszas-harmincas évek fordulóján – nem először és nem utoljára – elterjedt az a vélekedés, hogy a liberális demokrácia csődöt mondott. Ez a vélekedés emelte be a történelembe Szálasit. A példás életű, háborús érdemeiért sokszorosan kitüntetett katona, kiválóan képzett vezérkari tiszt, akit intenzíven foglalkoztatott a szociológia, a munkás- és paraszttömegek sanyarú sorsa, aki eredetiben olvasta Marxot, akkor érezte úgy, hogy neki küldetése van, és politikai pályára kell lépnie, amikor a nagy gazdasági világválság szinte ellenállhatatlanná erősítette azt a látszatot, hogy a liberalizmus és a parlamentáris demokrácia becsődölt, s vele szemben a félliberális-félfeudális-féldemokratikus rendszer sem kínál életképes alternatívát.
A nyilasmozgalom adta a rendszerkritikus ellenzék legnagyobb erejét. Friss volt, dinamikus, határozott, közel lépett a zemberekhez. Szálasi éveken át fáradhatatlanul járta az országot, kocsmákban, nyomortelepeken, proletárnegyedekben, falusi viskókban győzködte a kisembereket. Különösen a fiatalokra gyakoroltak mágikus hatást a nyilasok. Ők sokkal nagyobb tetterőt, határozottságot, fantáziát láttak bennük, mint bármelyik más ellenzéki erőben. 1937-ben, amikor a nyilasok először szereztek parlamenti mandátumot egy időközi választáson, lelkes diákok tömegei utaztak Lovasberénybe, Felcsútra, Vértesacsára, hogy rábeszéljék a helyi választókat a nyilas jelöltre, ami azon a vidéken nem volt különösebben nehéz.
A nyilasok nagy sikerét hozó 1939-es választások tipikusan „hangulatválasztások" voltak. A protesztszavazatok túlnyomó részét egyéb hatékonynak és hitelesnek tűnő ellenzéki erő híján a nyilasok kapták. A liberálisok már korábban, de ekkorra már a szociáldemokraták is, a keresztény pártok is összeomlottak, szavazóik jelentős része a nyilasokra szavazott, még ha nem volt is nyilas, csak úgy általában elege volt a romlott rezsimből és a nyomorból.
A nyilasok nem taszították sem a világnézetileg üres koponyákat, sem a szocialistákat, sem a keresztényeket, sem a „nemzetieket", hiszen szocialisták is voltak, keresztények is, nacionalisták is. Államosítást, földosztást, tervgazdálkodást, progresszív jövedelemadót, szociális újraelosztást hirdettek, és könyörtelen harcot a kizsákmányolás, az uzsora és az ország mozgásterét beszűkítő nyugati plutokrata hatalmak ellen. Hogy a zsidók művének tekintettek mindent, amivel szemben álltak, a bolsevizmust, a liberalizmust, a parlamentáris demokráciát és a magyarországi status quót, s ezért a zsidókat és a náluk még rosszabb zsidó lelkű nem zsidókat ki akarták irtani Magyarország és Európa életéből, s ha csak úgy megy, akkor az életből egyáltalán – ez leginkább csak a kiirtandók körében ellensúlyozta a nyilasok vonzerejét. Szálasit eredetileg nem is érdekelte a „zsidókérdés", első komolyabb politikai eszmefuttatásában, 1933-ban, Hitler hatalomátvételének évében a „zsidókérdést" meg sem említette. Csak 1936 végén, 1937 elején kezdett zsidózni, először csak szőrmentén, aztán egyre vadabbul, mert akkor vált világossá, hogy ezzel politikailag többet lehet nyerni, mint veszíteni...
ITT OLVASHATÓ
Karsai László: Szálasi Ferenc, a tokéletes bűnbak
VálaszTörlésKarsai László: Szálasi Ferenc naplója, 1943. szeptember 15. – 1944. július 18. – I. rész
VálaszTörlésKarsai László: Szálasi Ferenc naplója, 1943. szeptember 15. – 1944. július 18. – II. rész
Karsai László: Szálasi Ferenc - Politikai életrajz (Doktori disszertáció, MTA - 2012)
VálaszTörlésKarsai László: A magyar holokauszt utolsó szakasza - a Szálasi rendszer és a zsidók
VálaszTörlésKarsai László: A magyarországi zsidótörvények és -rendeletek,1920–1944
VálaszTörlésKarsai László: Történészek, gyilkosok, áldozatok - Viták a Holocaust-szaktudományban
VálaszTörlésKarsai László: A holokauszt utolsó fejezete
VálaszTörlésKarsai László: Horthy Miklós (1868–1957) - Legendák, mítoszok és a valóság
VálaszTörlés