Szerző: Dr. Szüdi János
2016.07.18.
A szabad oktatás a legjobb eszköz a szegénység, a kirekesztés ellen. Nem igaz, hogy aki tanul, azért teszi, mert nem akar dolgozni. Aki szembeállítja a tanulást a munka szeretetével, aki azt állítja, a jó szakma többet ér, mint egy rossz diploma, az sosem a saját, mindig a más gyerekére gondol.
Lehet-e szegényebb valaki annál, mint aki elveszítette álmait? Lehet-e valaki nagyobb gazember annál, mint aki elveszi mások álmait. Az álom a remény. Akinek nincsenek álmai, az nem reménykedik. Álom, remény, álmodozás. Jövőbe vetett hit. Hit abban, még itt, ezen a földön el lehet érni valamit, amit szeretnénk. Igazán szegény az, akinek már csak a lemondás, a beletörődés maradt a megváltoztathatatlanba.
A pergő film a cigánysort mutatja. Poros, kócos, rosszul, alig öltözött, hétéves forma, csillogó, bogárszemű gyermek áll mezítláb a poros földön. A kérdésre: mi szeretnél lenni? Jön a határozott válasz: buszvezető. Majd lehajtott fejjel suttogja maga elé, már csak önmagának: úgy sem lehetek! Arcáról sugárzik a lemondás, a beletörődés. Számára nincs út ebben az országban. Az ő álmait ez a hatalom lopta el. Nem ez a kormány kezdte. De ez a kormány tett pontot az ügy végére. A felemelkedés egyetlen lehetőségétől fosztotta meg a legszegényebbeket, a tanulás lehetőségétől. Látszólag minden rendben. Van óvoda. Sőt! Ötéves kor helyett három éves kortól kell óvodába járni. Van iskola, van tankötelezettség, éppen a kedvükért két évvel csökkentett időtartamban. Kapnak tananyagot, jó sokat. Bent kell lenniük az iskolában egész nap. Ha nem megy el, jaj a családnak. A hatóság tudja a dolgát. Szabálysértési bírság, kizárás a közmunkából, támogatás megvonása. A mulasztó gyereket, hogy érezze tettének súlyát, védelembe veszi az állam. Ismerős a fordulat...
Ha nem tud lépést tartani a többiekkel, az ő baja. Nincs pardon. Mindenki egy ütemre lép. A tanterv megmondja, mikorra, mit kell tudnia mindenkinek. Nincs kivétel. A tanfelügyelő vigyázza a rendet. A pedagógus fél a tanfelügyelőtől, aki az állam által kiadott direktívák alapján értékeli az óráját. A pedagógus tanártársától is fél, aki az állam által kiadott direktívák alapján vizsgálja, minden szabályosan zajlik-e a másik szobában. A hivatal nyilvántart mindent. Nincs mit tenni. Buktatni kell. Pedig a pedagógus tudja a választ a kérdésekre: Lehet-e lépni mezítláb? Lehet-e lépni éhesen? Lehet-e lépni kialvatlanul? Lehet-e tartani az ütemet számkivetetten? Nem! De tudja a választ arra kérdésre is, ki szereti, ha gyermeke mellé koszos cigány gyermeket ültetnek? Senki! Ismeri sokak véleményét: ne járjanak egy osztályba, egy iskolába a magyarok és a cigányok! Nekik se jó! Visszahúzzák a többieket! Tanulják meg, hogy kell együtt élni velünk, magyarokkal, akik a legnagyobb kultúrnemzet vagyunk a világon. A Kúria megmutatta a helyes utat. Nem jogellenes az elkülönítés, ha cigány osztályt szerveznek, csak át kell adni az iskolát az egyháznak, csak rá kell venni a szülőket, tegyenek két keresztet a formanyomtatványra, amelyen az áll: ők akarták, hogy így legyen. Akinek nincs szakmája, nem jut sehova. Aki tizenöt évesen nem jut túl a hatodik évfolyamon ,az nem kap szakmát, átirányítják a hídprogramba. Tizenhat évesen irány a közmunka. Út a kiúttalanságba.
Van persze másik út! Ez az az út, amelynek a szélén nem maradhat senki. Ez az az út, amely a boldoguláshoz vezet. Nem a boldogsághoz! Ez az út magánút. Az elején lévő sorompót Orbán Viktor személyesen kezeli. Nagy a tülekedés a bejáratnál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.