Szerző Göbölyös N. László
2016.07.12.
Mit kell tennie annak, aki meg akarja találni a helyét három olyan társ mellett, mint John Lennon, Paul McCartney és George Harrison, ha kicsi és csúnya, a másik hárommal ellentétben nincs valami jó hangja, nincsenek szép fogai, sőt, tulajdonképpen nem is nagy dobos, bár kétségtelenül megbízható? Kell, hogy legyen benne valami eredendő báj, legyen jó szívű, legyen humora és rendelkezzen a békéltető, közvetítő képességével.
Ilyen volt a Beatlesben Ringo Starr, aki – egyszerűen nincs rá szó – a múlt héten töltötte be 76. életévét. A fenti képességeit még Yoko Ono is elismerte: „Végül is azt hiszem, hogy Ringo volt a legbefolyásosabb ember a Beatles-ben. Mindig kedves volt és egyensúlyt teremtett a csapatban.”
Ringo játéka, szelleme, fahangon előadott nagy slágerei, mindenekelőtt a Yellow Submarine és a With A Little Help From My Friends, színészi tehetsége valóban üde színfolt volt a bandán belül.
Amikor végetértek az aranyévek, és mindenki ment tovább a maga útján, Ringo vált a legkeserűbbé.
Igaz, hogy rendszeresen játszott a 70-es években George Harrison mellett (együtt voltak például az 1971-es legendás Bangla Desh-koncerten), de szólókarrierje, leszámítva néhány nagy slágerét, mint az It Don’t Come Easy-t, vagy a You’re Sixteent, meg sem közelítette a többiekét, szerzőnek sem volt olyan sikeres. Egy idő után ígéretesnek indult színészi pályafutása (The Magic Christian, Candy) is megtorpant. Azokban az években rengeteget ivott, állítólag volt olyan korszak, amikor napi 16 üveg bor is lecsúszott a torkán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.