TANÍ-TANI ONLINE BLOG
Szerző: Gazdag Emma
2016.07.13.
Kollégáim egyetértettek abban, hogy intézményi keretek között nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt a hagyományos és új értékek között, azonban abban is egyetértettek, hogy az iskolának minden eddiginél jobban kell nyitnia az új célok, értékek és magatartásformák felé. Arra a kérdésemre, hogy mely értékek jellemzik legjobban tanulóinkat, kollégáim egytől egyig az új értékeket jelölték meg. Úgy vélik, iskolánk akkor lenne ideális, ha kétharmad részt adaptálnánk az új értékeket, míg egyharmad részt meghagynánk a tradicionális értékeket, optimális fejlődési lehetőséget biztosítva ezzel mindenkinek, azoknak is, akik a városban, és azoknak is, akik a falun képzelik el az életüket. Magam is úgy érzem, hogy a megoldás talán az lenne, ha még jobban nyitnánk az új értékek felé, mert az iskola a középkori értékek vára, őrzője és átörökítőjeként jellemezhető, melyben a gyermekek reneszánsz előfutárokként, polgárokként próbálnak érvényesülni, ugyanis az iskola által képviselt értékek, mint például a polgári kultúrán alapuló tudás, vizsgák és bizonyítványok bürokratikus rendszere (Sáska, 2005), és a gyermekek értékrendszere között (melynek szerves része az önmegvalósítás és az autonómia) szakadék tátong, majdnem olyan szakadék, mint a középkor és a reneszánsz között. A gyermekektől középkori értékeket kérünk számon, azt, hogy aszkézisben éljenek, korlátozzák vágyaikat, és fogadják el azt a helyet és sorsot, ami kiszabatott nekik, holott a gyermekek világképe, világértelmezése, erkölcsi és magatartásrendszere, illetve érzelemvilága a reneszánsz értékekhez áll közelebb. A mai fiatalok arra törekednek, hogy a lehető legtöbb téren kiteljesedjenek, kiélhessék vágyaikat, és állandó mozgásban legyenek. Azt is mondhatnánk, hogy a gyerekek kettős szorításban élnek, felgyorsult és egyben le is lassult az életük (Zinnecker, idézi Golnhofer és Szabolcs, 2005, 89.). Az évszázadokig fennálló, örökösnek hitt hagyományos értékek mellett az elmúlt ötven évben fokozatoson jelentek meg a reneszánsz életstílus új értékei. Az elmúlt néhány évtizedben bontakozott, bontakozhatott csak ki az, amit ‒ talán tiszteletlenül, de minden rosszindulat nélkül ‒ „proletár reneszánsznak” nevez Hankiss Elemér. Egy olyan új kor előtt állunk, amelyben a reneszánsz eszméi „általános normává váltak, és immár meghatározzák a társadalom szinte minden tagjának eszme- és vágyvilágát, magatartásformáit, életstratégiáját” (Hankiss, 1998).
Talán ma állíthatjuk igazán azt, hogy reneszánsz gyermekeket nevelünk, olyan proletár reneszánsz gyermekeket, akiknek fontos az önmegvalósítás, a kiteljesedés, az autonómia, a változások és az újdonságok keresése. A szerbiai iskolarendszer várja a nagy átalakulást, azért, hogy vonzó tudjon maradni (újra vonzó lehessen) a gyermekek és szüleik szemében, mert „a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak” (Goethe)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.