PIÁL, DOHÁNYZIK ÉS LOP A TIZENHÁROM ÉVES LÁNY

BEZZEGANYA BLOGJA
Szerző: TÜNDE
2016.07.23.

...Anyukát ez nem érdekli, diákcsíny. Igaz, hét éve nem láttam szülőin, na, de van ez így... (Előtte is tojt az egyszemre, egyedül járt már az óvodába is a kislány.)

No, sok beszélgetés után eljutottunk odáig, hogy vagy ő megy, vagy a lányom és a barátnője. Ekkor megígérte az osztályfőnök, hogy nevelési tanácsadóba küldi a gyermeket, és pszichológusra kötelezi. Asszony ezt is lepattintotta, mert az ő lánya nem bolond.
Lehet, de hogy két lány miatta jár haza nap mint nap sírva, az tény.
 

Sajnos csak nem változott semmi, én pedig nem akartam nézni, ahogy a lányom tönkrevágja magát idegileg és  a jegyei is konyulnak lefele. Leültünk, és megbeszéltük, hogy ha tervei vannak, ha jó jegyeket akar, ha jó suliba akar kerülni, akkor tanulni kell, nincs mese. És kőkemény fél év következett, különórák, késő estébe nyúló tanulások, nulladik órák ismétléssel, stb. És beszéd, sok-sok beszéd. Nem rózsaszín felhők, nem szivárványos mindennapok, hanem sok sírás és durca. De végül győzött a józan ész: nem figyelni a piszkálódó ostobára, lerázni magáról a bántást. Lehetetlen dolognak tűnik ezt egy kamasznak elmagyarázni, de bíztam a józan eszében.
 

És sikerült. A sok munkának meglett az eredménye, 4,8 lett az átlaga, csak a „számos” tárgyakból kapott 4-est. És tojik a károgóra.
 

A lánynak borzalmas lett a bizonyítványa. Az anyjával továbbra sem jutottunk közös nevezőre, de már nem is érdekel. Az én lányom már keresztülnéz rajta, az ő élete meg már nem érdekel.
 

Pedig tudom, hogy lop a boltból. Tudom, hogy dohányzik. Hogy vagdossa magát.
Legutóbb karöltve jöttünk haza  a lányommal és barátnőjével éjjel  11-kor. Láttuk a lányt két fiú társaságában. Alig állt a lábán, úgy támogatták a fiúk. Ez lett belőle 13 éves korára.
Ja, hogy mi mit kerestünk éjjel az utcán? A válasz egyszerű: a tanév utolsó napján azt kérte a lányom - jutalmul, hogy túlélte - , nézzük meg a színházi évad számára legkedvesebb előadását még egyszer. Ez ő, ezek ők a barátnőjével, és én végtelenül büszke vagyok rájuk.

ITT OLVASHATÓ