Szerző: Kovács Szilvia
2016.07.13.
A 30-as generáció egyre több tagja él úgy, mint a 20 évesek. Ha ez a szám növekszik, akkor valóban eljöhet az az idő, amikor a 30 lesz az új 20, vagy csak áltatjuk önmagunkat? Mit jelentenek számunkra a számok, ha életkort jeleznek? Városi legendák, XXI. századi mítoszok, vagy valóban annyi idősek vagyunk, amennyinek érezzük magunkat?
Huszonévesnek lenni jó dolog: a felnőttséggel járó előnyök előnyös kombinációja a kötelességek és felelősségvállalás mérsékelt szintjével. Még csak önmagunknak, önmagunkért tartozunk felelősséggel. Egy ébren töltött éjszaka még a buliról szól, nem a gyermeksírásról, de a már senki nem szól bele, ha másnap délig ágyban maradunk. Huszonévesen még minden lehetséges, még minden megtörténhet. Pszichológiai szempontból a húszas évek az önismeret, a kísérletezés, az útkeresés időszaka – akár a magánélet, akár a munka területét nézzük. A harmadik X környéke ellenben már az elköteleződés és a felelősségvállalás, a felnőtt élet egy más minőségének kezdete lenne…elvileg! Úgy tűnik azonban, hogy egyre több fiatal számára egyre kevésbé vonzó a felnőtti lét. Lássuk miért?
Miért jó felnőttnek lenni? Miért? Jó felnőttnek lenni?
Sok fiatal életéből hiányzik a vonzó felnőtt minta. A jelenlegi 20-as, 30-as generáció tagjai közül jó néhányan már csonka családban nőttek fel, de természetesen nemcsak erről van szó. Sokak szemében a felnőtt kor egyre erőteljesebben kapcsolódik össze kilátástalan egzisztenciális helyzettel, hitelekkel és szorongásokkal, agyonhajszolt, túlterhelt és feszült középkorú emberek képével, vagy éppen konfliktusokkal terhelt párkapcsolatok nem túl csábító víziójával. A kortárs csoport tagjai sem jelentenek vonzó, pozitív mintát, hisz közülük sokan szintén nem léptek át a klasszikusan értelmezett felnőtt korba, aki pedig igen, az gyakran ezzel együtt kimarad a társasági életből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.