Szerző: Herczeg Sándor
2016.07.29.
Adolf Hitler hatalmának egyik látványos legitimációs kísérlete volt az éppen 80 évvel ezelőtt, 1936. augusztus elsején kezdődött berlini olimpia, ahol a nemzetiszocialista párt ideológiája a sportra is rányomta bélyegét. A 216 fős magyar küldöttség végül az éremtáblázat harmadik helyén végzett, de az olimpiai érmesek és pontszerzők közül néhánynak a világégés, majd az azt követő diktatúra életük végét jelentette.
A magyar sportolók 10 arany, 1 ezüst és 5 bronzéremmel zárták a német fővárosban rendezett versengést. Közöttük volt az a Tarics Sándor is, aki idén, 102 éves korában, az akkori legidősebb olimpiai bajnokként hunyt el. Nem mindenkinek adatott meg azonban a hosszú élet, hiszen az ötkarikás játékokat követő esztendők tragikus eseményeket hoztak azok számára is, akik egyébként a legtisztább küzdelmekből vették ki a részüket. Néha származásuk, olykor pedig politikai meggyőződésük miatt kellett halállal bűnhődniük:
A már addig is kitűnő eredményeket elérő olimpikon a 100 méteres gyorsúszás döntőjébe jutott, ahol megmérkőzhetett a legjobbaknak hitt japán és amerikai ellenfelekkel. A magyarok nagyon lelkesen fogadták, amikor elsőként ért a célba. "A világ legboldogabb embere vagyok" – vallotta a győzelem után. Ekkor emelkedett hatra a magyar aranyak száma, sőt Csik az aranyérem mellett a 4x200 méteres váltó gyorsúszásban bronzérmet szerzett. Egy évvel az olimpiai győzelem után befejezte tanulmányait az egyetemen, majd 1937-ben doktorrá avatták. Még egy évig úszott versenyszerűen, utána sportorvosként, illetve a magyar válogatott kapitányaként tevékenykedett. Egészen 1944 végéig a Képes Sport szerkesztője volt. Sopronban szolgált katonaorvosként, amikor - a Magyarországon lezajlott egyik utolsó légitámadásban – 1945. március 29-én életét vesztette. Holttestét közös sírba helyezték, majd 1947-ben exhumálták és Keszthelyen helyezték végső nyugalomra. Csupán 32 évet élt.
A magyar csapat legeredményesebb tagja volt a háromszoros olimpiai bajnok vívó, aki 1932-ben Los Angelesben is diadalmaskodott. Négy évvel később Berlinben, egyéniben és csapatban is a dobogó legmagasabb fokára állt. Sorsát és a történelmet azonban ő sem kerülhette el. Zsidó származása miatt – 1908-ig Katz volt a vezetékneve - 1944-ben behívták munkaszolgálatosnak. Még abban az évben, november 4-én, az őt is szállító villamos éppen a Margit-hídon haladt, amikor az felrobbant...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.