Szerző: JÁMBORANDRÁS
2016.07.08.
De ha valaki egy olyan rendszerben, mint a mostani, egy olyan módon megvalósuló beruházást támogat, mint a Liget-projekt, azért illik tudomásul venni a következményeket. Mert ez a támogatás egy politikai döntés, aminek vannak következményei.
György Péter ezt írja a Népszabadságban megjelent cikkében: “Látnivaló, hogy a Ligetben építendő múzeumok építési folyamata során történő erőszakos események nyilvánvaló hatással vannak ezen intézmények társadalmi kontextusára.” Cikkében elsősorban az utóbbi napok eseményeire utal, és felhívja az állami szereplőket, hogy “higgadtan, bölcsen mérlegelve és türelemmel” alkalmazzák a rájuk bízott erőszakmonopóliumot, azokkal szemben, akiknek céljaival György Péter “egyáltalán nem ért egyet”.
A probléma ezzel csupán az, hogy az erőszakos cselekmények, az erőszakos szándék: az egyeztetés hiánya, torkon való letolás, a dölyfösség, a törvénysértések, az antidemokratikus viselkedés, szóval minden, amit a nép által megválasztott kormány a nép ellen tehet, nem a rendőrök és biztonsági őrök mostani erőszakos fellépésével kezdődött. És amikor György Péter ezektől az erőszakos cselekményektől határolódik el (a leglátványosabbat, a tiltakozó pszichiátriára való bevitelét, meg sem említve), nem tesz mást, mint a fizikai erőszakot lényegtelen túlkapásnak beállítva próbálja legitimálni az egész projektet.
Mert erőszakosság, visszaélés-e az az állam hatalmával, hogy a Ligettel kapcsolatos tervek pontos ismertetése nélkül hozta meg a Parlament azt a városliget törvényt, amivel lényegében elvette a terület demokratikusan (vagy legalább féldemokratikusan) megválasztott kerületi és fővárosi képviselőitől a beleszólás jogát?
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.