MUNKAERŐHIÁNY

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2016.07.09.

A kormányzati kommunikáció szerint azért van munkaerőhiány, mert a fejlődő gazdaság egyre többet igényel. Igaz, szakképzettekre lenne igény, de az nem nagyon van már. Vagyis van, de nem a magyar gazdaságban.

A szakképzetlenekre is szükség lenne persze, de azt hiszem, most már lassan mindenki látja, a közmunka ezt derékba töri. Az a munka ugyanis köszönő viszonyban sincs a legtöbb helyen a valós munkával, de kapnak érte bért, ami nem sok ugyan, de semmiképpen sem teszi vonzóvá a nyolc-tíz órás kemény fizikai munkát valahol távolabb, plusz harmincezerért… De még a duplájáért sem. Feljebb meg nem nagyon mehet egy nyolc osztályt, vagy annyit sem végzettnek a bére.  A bérajánlatok így is meghaladják pl. egy szakképzett nővérét. Vagy egy családgondozóét.

Meghaladják, de munkaerő akkor sincs. Nálunk is vannak már érdeklődők, hiszen tudják, akikkel dolgozunk, azok rászorulók. Nem tudunk valakit, aki állatokat gondozna egy tanyán? Vagy egy fejőt, tehenek mellé? Autóbontóba munkaerőt, aki szétcsavarozza a még használható alkatrészeket?

Eleinte nagyon feldobódtam, mikor jött egy-egy ilyen kérdés, sőt, még aggódtam is, hiszen ismerve a családok életét, azt gondoltam, mindenki akar majd menni és nem tudunk igazságosan dönteni, hogy ki kapja a lehetőséget. De nem így történt.
Korábban, a közmunka előtt, rendszeresen elmentek dolgozni a szegregált utcákból a férfiak. Mentek a munka után, leginkább a fővárosba, vagy a Dunántúlra. Mentek utat építeni, gázvezetékhez árkot ásni és nyaranta idénymunkára is, címerezni, paprikát szedni, stb.  Általában havonta jöttek haza, és ha a munka nem is tartott tovább két-három hónapnál, mindenképp segítette a családokat. A közmunka óta ez folyamatosan visszafejlődött.

A lehetőségek mérlegelése  egyszerű . Ha valaki elment és kapott mondjuk 120 ezer Ft nettót, abból ki kellett fizetnie a szállását és az étkezését, volt, ahol az utazási költséget is. Maradt mondjuk 60 ezer. És távol volt a családtól, ami azért minden családos embert próbára tesz. Ma sok helyen az utazásról a munkaadó gondoskodik.  Egyre több helyen szállást is ajánlanak. De az egy-két hónap távollét és a közmunka mindenki számára elérhető  52 ezre, no meg az, hogy ott keményen dolgozni kell, míg itthon csak mímelni a munkát, megvonta a mérleget: nem mennek sehova. Nem éri meg.

Így fejlesztette vissza az amúgy sem erős munkavállalói kompetenciákat, vele a mobilitás csíráit is a közmunka. Eleinte csak egy-két családnál, mostanra azonban tömegesen. Nincs már, aki elmenne dolgozni, ha a falujában ott a közmunka lehetősége.

A vállalkozások pedig munkaerő nélkül maradtak. Olyat sem találni, aki idénymunkára menne. Ha kérdezzük, rögtön jön a válasz: „én be vagyok hívva….közmunkán vagyok, én nem tudok sehova elmenni”...

ITT OLVASHATÓ