Szerző: DIÓSZEGIHORVÁTHNÓRA
2016.07.24.
Irdatlan szerencse, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) még az olyan témákhoz is képes friss szemmel hozzányúlni, amelyek akár elcsépeltnek is hangozhatnának, mint mondjuk a magyar irodalom és a gasztronómia szoros összefonódása. Pedig dehogyis elcsépelt téma ez! Sőt, inkább kimeríthetetlen, újra meg újra kötelezően felfedezendő szelet, két kiemelt kulturális szegmens rendkívül termékeny metszéspontja.
Kezdjük azzal: a Krúdy-életmű sosem megy ki a divatból, Jókai bablevese jóval több, mint egyszerű menüindító, Móricz Zsigmond Tragédiája (az ominózus töltött káposztával) pedig a mai napig novellairodalmunk egyik legsúlyosabb darabja.
És bizony van ennél tovább is. A PIM remek érzékkel tematizálta a tárlatot: éhség és bőség, étel és élet, a gasztronómia lírája szép, letisztult, átlátható, és végig élvezetes blokkokban tárja elénk a magyar irodalom színét-javát, már ami az étkezést illeti. Látványos megoldásokkal és újszerű ötletekkel tartják végig életben az érdeklődést, a falakon kellő mennyiségű porcelántányérra nyomott idézettel, tekintélyes mennyiségű tudásanyaggal, végig szórakoztató tartalommal vezetik végig a látogatót a legelső magyar nyelvű szakácskönyvtől a Petri György asztalán tanyázó velős csontokig.
S mindeközben nem csak a legismertebbtől a legismeretlenebb szerzőkig és művekig terjed a kiállítás anyaga – íróink személyes viszonyát is felfedezhetjük ételeinkkel. Kispolgári konyhák nem éppen diétás menüitől a nyomorban összeütött vakarókig szemezgethetünk íróink legbensőségesebb ételtapasztalataiból, és még annál is többől...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.