"KICSIT SÁRGÁBB, KICSIT SAVANYÚBB, DE A MIENK"

NAPI TÖRTÉNELMI FORRÁS BLOG
Szerző:  György Sándor Balázs
2016.07.12.

Jó eséllyel legtöbb olvasónk számára ismert a már blogunkon is említett A tanú című film ikonikus jelenete (melyik nem az?), amelyben elhangzik a mai poszt címét adó mondat. Bár a tíz évig "pihentetett" film jelenete, a politikailag alulképzett, de ennek ellenére a Narancskutató Intézet élére kinevezett Pelikán Józseffel és a citromba magyar narancsba harapó Bástya elvtárssal nagyon abszurdnak hat, alapja valós, ugyanis a Szovjetunió példáján felbuzdulva az 1940-es évek végén Magyarországon is bősz citrustermesztésbe kezdtek, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Mai posztunkban néhány, a Magyar Nemzetben és a Népszavában a hazai narancs és citromtermeléssel kapcsolatos újságcikket mutatunk be.

Az 1945 után szépen lassan terjeszkedő, majd három év alatt diktatúrát kiépítő kommunisták az élet legtöbb területén gyökeres átalakulást hozott, itt elég csak a tulajdonviszonyokra és az egypártrendszerre gondolni. A példakép szinte mindenben a Szovjetunió lett, és utánzás közben néha sikerült felülírni a racionalitást is. Erre jó példa a Néphadsereg (a név is új) szovjetizálása során átvett gimnasztyorka, amelyet az anyag színének fakulása miatt (csak a mosást nem bírta) "fagylaltos ruhaként" emlegettek, vagy a különféle, őshonosnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető növények termesztése. Ezek egyike a gyapot volt, amelyet "érésekor" a sajtófotókon több helyen vattával helyettesítettek, egy másik legendás történet szerint pedig a Balatonból (vagy legalább is jó részéből) rizsföldet csináltak volna. Ez utóbbinak a környezeti és egyéb hatásait nem kell részletezni, bár tény, hogy megvalósulása esetén e sorok írója szegényebb lenne azzal a kellemetlen élménnyel, hogy éjszakai horgászat közben egymás után két teljes szereléke is beszakadjon valahol a Zamárdi - Tihany vonalon...

ITT OLVASHATÓ