24 HU - POSZ ITT BLOG
Szerző: Karafiáth Orsolya
2016.07.01.
Szerencsére egyre többet beszélünk a függőségekről, egyre nagyobb publicitást kap például az alkoholizmus elleni küzdelem (de még mindig nem eleget, és még mindig a piedesztálra emelt pálinka országában élünk), a dohányzás veszélyeire is egyre többször hívják fel a figyelmet, a drog és a szerencsejáték dependencia is ismert dolog. Ám a gyógyszerfüggőségről mintha kevesebbet beszélnénk, holott a veszélyei az előzőekével vetekszik.
De hogy is lehetne róla komolyabban szó, mikor hazánkban a pszichiátriai ellátás jobbára kimerül abban, hogy a beteg – terápiára szoruló – embert inkább alaposan begyógyszerezik? Most egy ország szörnyülködött a lebukott patikus esetén, pedig nála legalább abban biztosak lehettek az első körös vevők (mert valószínűsíthető, hogy raklapszámra nem saját használatra szerezték be a szajrét, hanem eladásra), hogy nem mérget kaptak…
Hogy engem mikor tettek rá a nyugtatókra? Még gimnazista voltam, mikor alig 45 kilósra fogyva az egyik órán sírógörcsöt kaptam. A tanárnő levitt az iskolaorvoshoz, aki rám nézve annyit mondott: ez a gyerek idegbeteg, és felírta nekem az andaxint. Később, mikor már elájultam, normális orvoshoz kerültem, kiderült, hogy anorexiás vagyok, ennek megfelelően is kezeltek.
De a nyugtatót nem hagytam abba egy ideig. Később, már harminc felett megint kikészültem. Taxival vitt el egy barátom a pszichiátriára, ahol felírtak nekem rögvest egy erős kombót, amiben volt xanax, antidepresszáns és egy olyan szer, amit epilepsziásoknak adnak. Három hónapig éltem ezen a csinos kis kábító keveréken.
Nos, összeomlásom valóban nem lett többé, de olyan lettem, mint egy zombi...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.