Szerző: Bruck András
2016.07.30.
Magyarországon „kimagaslóan sokan gondolják azt, hogy diktatúra van”, ezt állapította meg a Medián igazgatója az ATV-ben, miközben legfrissebb felmérésük adatait böngészte.
Csodálatos hír, majdnem olyan jó, mintha nem is diktatúra lenne, hanem még mindig demokrácia.
Mert kiderült, hogy az emberek ugyan passzívak, de nem vakok: tehát mégiscsak sokan tudják, vagy talán csak ösztönösen érzik, hogy itt valami rettenetesen félrement: a saját életükben és persze mindenekelőtt az országban.
Ez tényleg egészen rendkívüli.
A megkérdezettek legtöbbje, húsz százaléka szerint az Orbán-rezsim nem egyszerűen maffiaállam, tekintélyuralmi rendszer vagy illiberális demokrácia, hanem diktatúra. És mondják ezt annak ellenére, hogy a véleményformáló ellenzéki értelmiség nagy többsége évek óta az ellenkezőjét sulykolja. Legismertebb képviselőik folyton a szabadság-elnyomás skálán méricskélnek, hogy végül aggályos precizitással kimutassák, ez itt miért nem diktatúra.
Mert van választás, és valóban van, csak számukra megnyerhetetlen, mert ők nincsenek börtönben, mitől is lennének?, mert büntetlenül bármit mondhatnak, akkor mégis mitől retteg milliónyi magyar? Kifogyhatatlanok az érvekből.
Valójában fehér glaszékesztyűben sétálgatnak a hullákkal zsúfolt lövészárok szélén, ahelyett, hogy beugranának, és ők is ásnának veszettül.
A körülményekhez képest ideális a helyzetük – egyszerre vannak kívül és belül.
A felmérés persze nem csak a józanok és tisztánlátók meglepően és örömtelin magas számát jelzi, hanem körbevezet a közelgő tragédia előszobájában is. Jóllehet, a Jobbikra szavazók csaknem egyharmada szintén diktatúrát lát, ők viszont nem látják, hogy a saját pártjuk is arra tör. Így most Magyarország az az elképzelhetetlenül nyomorult hely a világban, ahol két egyformán szélsőjobboldali, vad és durva, a demokrácia és a civilizáció alapvető normáit megtagadó párt a szavazók első két választása.
És igazuk van.
Mert a baloldali pártok ócskán, gyáván cserbenhagyták őket. Azok hatodik éve egymást ölik, marják, terméketlen és önző belvitákban őrlődnek, elvtelenül helyezkednek, s az egyik még a diktátor ölébe is beleült Tusványoson. És a többi? Ők meg a nemzetellenes törvényeket futószalagon megszavazó parlamentben játsszák a demokratát. Pedig csak, akár egy sarki kisközértes, megélni akarnak.
Legyenek örökre átkozottak mind.
És ez még nem minden.
Az Orbánra szavazók majdnem negyven százaléka képes teljesen elzárni magát a valóság elől; ők a diktatúrát továbbra is polgári demokráciának látják. Tragikomikus: akár a skandinávok vagy a hollandok a sajátjukat. És ez nem kevésbé rémisztő, mint egy diktatúrát elvető Jobbik-szavazó. Ezeknek a szellemileg, erkölcsileg bezárult fideszeseknek semmi más nem kell a világból, egyedül Orbán.
Sovány vigasz, hogy az őt magasztaló verseket firkáló öregasszonyok is majd valamelyik kegyetlen elfekvőben végzik – ők is ellátatlanul, éhesen, maguk alá csinálva.
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.