Szerző: Kabai Domokos Lajos
2016.07.14.
Lakner Zoltán Négy fordulat címmel tett közzé esszét a Népszabadsagban. Nem lebecsülve a szerző jó szándékát, erőfesziteseit, megis azt kell mondanom: semmi különös; eggyel több lett az írások száma az elefántcsont toronyból. Mindenekelőtt a szociális célok erőtlen kituzesevel kapcsolatban van hiányérzetem. Nem érzékelem a baloldaliság tartalmának markáns kifejtését. Egyáltalán, hova tegyünk egy olyan balodali indíttatású elemzést, amelyben a kizsákmányolás kifejezés nem fordul elő, miközben a kizsákmányolás Magyarországon és világ számos részen rendkívüli méreteket ölt.
Ebben az összefüggésben általában is kérdéses kiindulópontnak tartom az 1930-as évek, összességében marginális hatású, agrár szocialista mozgalmaira, a munkastuntetesekre való hivatkozást. Szerintem fel kellene hagyni azzal a Rákosi-Kádár-rendszer propagandájából itt maradt illúzió keltessel, hogy ezek érdemben befolyásolták a Horthy-rendszer viszonyait.
Szembe kellene nézni azzal, hogy azok a második világháború utáni körülmények, amelyek a magyar társadalmat a rendszerváltásig jellemezték az évszázados gazdasági, kulturális stb. elmaradottság felszámolásában, a feudális kiváltságok lebontásában, nem a korábbi mozgalmakból következtek, hanem abból hogy a szovjet érdekszférához adatott meg tartoznunk. Illetve abból, hogy elodázhatatlan volt a nemzetközi állapotokhoz való legalább részbeni felzárkózás. (Ehhez képest is nagyon hiányolom azoknak a korábban kormányzási pozícióban volt liberális és szocialista értelmiségiek elemzéseit, amelyekben szembenéznének azzal, hogy milyen szerepük volt abban, hogy rendszerváltozás óta felerősödtek az ellentétes előjelű folyamatok; társadalmi méretekben nőtt az ország leszakadasanak mértéke a nyugathoz képest.)...
ITT OLVASHATÓ
Lakner Zoltán: Négy fordulat
VálaszTörlés