HA A PILLANATNYI BOLDOGSÁG ESÉLYÉT MEG AKAROM ŐRIZNI, EHHEZ AZ EGÉSZHEZ NEM LEHET SEMMI KÖZÖM

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: NAVRALÁSZLÓ
2016.07.28.

Egy jó ideje gondolkodom azon, hogy mi értelme ma Magyarországon bármit tenni a megállíthatatlannak tűnő politikai trend ellen, merthogy ami megállíthatatlan, az ellen küzdeni rosszabb, mint széllel szemben hugyozni. Utóbbi esetben csak a gatyám lesz mocskos, előbbi esetben komolyabb sérülések érhetnek, és még az ürítés természetes öröme sem kárpótol. A kérdés azért fontos, mert célracionálisan nem találtam jó választ a kérdésre: praktikus értelemben sehova sem vezet nem beállni a trendbe. Nem praktikusan viszont mégis érthető: másként soha nem lehetnék boldog. Megmagyarázom, pontokba szedve. Mindegyik vitatható lesz.

 

1. A politikai-hatalmi értelemben komolyan vehető tényezők egyike sem osztja azokat az elveket, amelyek számomra identitásképzők: a demokrácia alternatívája a zsarnokság, és az nem jó; az emberek egyenlőek akkor is, ha szírek vagy afgánok, annyira mindenképpen méltóak az egyenlő tiszteletre, hogy a halál torkából szaladóknak nem ordítjuk azt, hogy „Dögölj meg, te terrorista!”; a gyűlöletből nem születik sem közösség, sem nemzet; az nem ok az egyik párt támogatására, hogy a másik is lopott (hiszen a másik pártot éppen azért váltották le, mert lopott); nem hazaáruló az, aki nem ért egyet a kormánypárttal; a politikai kapcsolatok által agyontorzított verseny az oligarchákon kívül mindenkinek rossz, stb. Ezért ma Magyarországon 2022-ig semmi esélyét nem látom semmilyen érdemi közpolitikai javulásnak. Igazából 2042-ig sem. Az én életemben már nem lesz itt sokkal jobb, a lányom meg jó eséllyel nem itt fog felnőni. Ezért akár lehetne is kussolni, a szó minden értelmében: nem felszólalni, konfliktust nem vállalni, esetleg vállalhatatlan forrásokból pénzt csipegetni, miegymás.
2. Ha valaki a reménytelenséget vitatja, akkor mutasson rá 10 komolyan vehető politikusra, akik képesek együttműködni, társadalmi támogatottságot szerezni, megküzdeni a Fidesz által létrehozott rendszerrel, pénzt gyűjteni mindehhez, majd kormányozni is, és mindezt pár éven belül. Ja, és a rámutatás tárgya nem lehet a Jobbik, aki nem érti, miért, az kérem, ne olvasson tovább. A Török Gábor-i „nem tudhatjuk a jövőt” érvet sem fogadom el.
3. Ha valakinek az 1. pontban leírtak által jellemezhető politikai kurzushoz érdemi köze van, az az én értékrendem szerint erkölcsileg elbukott...

ITT OLVASHATÓ