FOCIGYILKOSOK DIADALA

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: Göbölyös N. László
2016.07.11.

Bekövetkezett az a rémálom, ami 2004-ben: egy antifutballt játszó csapat nyerte az EB-t, mert olyan taktikával léptek a pályára, hogy senki nem tudta őket megverni. Így aztán a portugál győzelemmel ismét tort ülhetünk a szép futball felett, és megint lelkendezhetnek azok, akik két futballistát ismernek évek óta a világon, hiszen egyikük megint félisten lett, ha másképpen nem, a végső diadal partvonal melletti levezénylésével.  

Igaz, mondhatjuk, hogy a piros-zöldek képesek voltak a fináléban megfogni az addig sziporkázó franciákat, akik addig nagyszerű támadójátékkal kápráztatták el a futball ínyenceit, és ha a 92. percben Gignac lövése nem jön ki a kapufáról….de kijött. Ezzel együtt ezen a furcsa EB-n mégiscsak Griezmann, Giroud, Payet, Pogba nevéhez fűződnek a legemlékezetesebb momentumok, még akkor is, ha Eder mindent eldöntő lövése kétségtelenül szép volt. A focit gólra játssszák, és egy több mint a nulla.  

Arról, hogy ez az ’irányított sorsolás” úgy rossz, ahogy van, már írtunk ezen az oldalon, és mások is szóvá tették szerte a világon. Lehet persze azzal érvelni, hogy a „kis csapatoknak” így több lehetőségük volt, és volt, amelyik tudott is élni vele, a másik oldala a dolognak viszont az, hogy minimum két, de inkább három előrehozott döntőt láthattunk, az olasz-spanyolt, a német-olaszt és a francia-németet. Miközben Portugália lényegesen gyengébb ellenfeleket legyőzve, nem kis szerencsével került be a fináléba.  És jobb, ha nem nagyon firtatjuk annak a 3-3-nak a történetét…A döntőben pedig mintha erényt kovácsoltak volna CR7 sérüléséből, a függőségtől megszabadulva még tökéletesebben játszották fociölő játékukat...

ITT OLVASHATÓ