Szerző: M. Révész Zzuzsa
2016.07.03.
Nem mindegy, hogyan kezeljük a stresszt!
A stresszkezelés kognitív modellje szerint, a külvilágból bennünket érő hatások először egy automatikus értékelésen mennek keresztül: felbecsüljük, hogy vajon veszélyesek-e vagy sem. Természetesen az értékelést az éppen aktuális helyzet felmérésén túl korábbi tapasztalataink, hiedelmeink is befolyásolják. Ezért van az, hogy teljesen egyforma környezeti hatásokra két ember egészen másképp reagálhat. Egyszerű példával szemléltetve: aki jól tud úszni, annak ha vízbe dobják, nem jelent veszélyt, míg az, aki nem tanult meg úszni, halálos fenyegetettséget élhet át.
Ha a villámgyors értékelés szerint a bennünket érő hatás veszélyes, azonnal működésbe lépnek a megküzdési stratégiák. Két fő típusuk van: érzelem- vagy problémafókuszúak. Mindkettő lehet célravezető. Ha mégsem sikerül a helyzettel megbirkózni, akkor az elhúzódó stresszhatás (a distressz) fázisába kerülünk, ami hosszú távon különböző pszichés és testi tünetekhez vezet. Ha ebben a fázisban újra- és újra a régi megoldásmódokkal próbálkozunk, nagy valószínűséggel azt éljük meg, mintha folyton falba ütköznénk, egészen a kimerülésig, összeomlásig...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.