Szerző: HaFr
2016.07.01.
Az egész kicsit orwelli bukéja nem véletlen, csak még azt nem tudjuk, hol van Óceánia.Azt viszont régóta lehet tudni, hogy Oroszország versenyképtelen gazdaság, és a belepumpált nyugati működő tőke hatását könnyedén felülírja a korrupt államigazgatás, a putyini autokrácia és a népesség korlátozott kulturális lehetőségei a versengő piacgazdaságba való beilleszkedésre. Putyin nyilván régóta küzd azzal a dilemmával, hogy még jobban integrálja-e államát egy nyugati logika és dominancia alapján működő világgazdaságba, amelyben országának a belátható száz évben kiszolgáló és összeszerelő szerep jut, és ez esetben egyre nehezebb eladni befelé az orosz nagyság álmát, vagy kitör az említett logikából, és afféle lator államként, hibrid katonai-titkosszolgálati-propaganda képességei birtokában -- a gazdaságival szemben -- egy átfogó politikai-hatalmi logikát próbál meghonosítani a nyugati-orosz viszonyban.
Legalább két-három éve, a hagyományos energiahordozók árának és stratégiai jelentőségének hirtelen esése óta világos, hogy az utóbbi mellett döntött, és idáig nagyon sikeresen teszi, amit tesz. Megszerezve a hasonló célokkal rendelkező magyar kormány támogatását, amelynek vezetője 2002-ben letett az ország polgárosításáról, és a maga módján ugyancsak lator államként viselkedik az EU-n belül; támogatva a szélsőséges, az EU föderalizációját ellenző nyugati pártokat; ösztönözve, majd a szövetségeseivel együtt manipulálva a migránshullámot és annak értelmezését; végül -- illetve ezekkel párhuzamosan -- meleg háborúkkal tesztelve a nyugati inkompetenciát Putyin sikeresen verekedte magát abba a helyzetbe, hogy mostanra komoly veszély legyen az EU felbomlása, illetve a mára egyre jobban kiéleződő belső megosztottságának hála újra legitim kérdéssé váljon a régebben bedobott közös gazdasági tér és politikai enyhülés az EU és Oroszország között...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.