ESTERHÁZY PÉTER: HASNYÁLMIRIGYNAPLÓ (RÉSZLET)

LITERA
Szerző: Esterházy Péter
2016.


Holnap még nem mosok hajat. Addig mossad, amíg van. A testvéri szó. Egy egyke sose jutna el eddig a mondatig. Vagy nagyon-nagyon tehetségesnek kell lennie. Egyszerűbb testvérrel. − Magasiskola rovatunkban Esterházy Péter Hasnyálmirigynaplójából olvashatnak részletet:

2015. június 21., vasárnap

Ma kezdődik a nyár. 83,4 kg vagyok, lettem, ez 10 kg mínusz karácsony óta. Rák nélkül szupi volna.
Éjjelről marad följegyeznivaló: Dichtung und Wahrheit, avagy lépésről lépésre: Állok a szélben. Ülök.
Ülök a szeleimben. Édeskés, orrfacsaró fingszagban ülök. – Fekszem. Így telt az éjszaka.
Hát itt mi a zsákmány (!)? Mit akarunk ábrázolni? Ne kerteljünk, mint mindig: az élet szépségét. Egyszeri, tüneményes stb. stb. voltát. Nem csinálni semmi különöset,  mutatni az idő (az időm) múlását, és majd az kiadja. Vagy végre külön  is meg kéne érteni valamit?
Valami milyet, jelentőset, lényegit? Hát… meglepne.

2015. június 23., kedd este

A Black–Scholes-tétel lényegében azt mondja ki (hol írtam ezt le?), hogy mik a megfontolások, ha most előjegyezhetek 1 liter benzint 10 forintért. Nem tudta, megbuktattam – telefonoztam Icsivel. Jó, természetes a hangja, nincs hozzám („hozzám”, ehhez az újhoz) hajlítva. Egy szót se értettem abból, amit mondott, most se, írás közben. Megbuknék én is.
Holnap reggel vérvétel a tumormarker miatt, melyet a bécsi doktor hiányolt. Lehet, hogy elvesztettem
egy cetlit, ahová a tegnapi „dolgokat” írtam? Akkor most nem erőlködöm, holnap megkeresem. A vérvétel után. Amely lehet, hogy felesleges – de nem tud-tam a teniszezőnővel beszélni.

28
Megint rosszkedv, csak úgy. Muci, te ott benn, nem vagy egy leányálom.

2015. június 25., csütörtök este, Hévíz

Elindultunk a „fiúggal”. Jó, egyszerűen jó. A négy hülye testvér. Ha meggyógyulok, nyilván leverik rajtam mostani édes nagyvonalúságukat. Bár többé-kevésbé mindig ilyenek, talán figyelmetlenebbek.Holnap még nem mosok hajat. Addig mossad, amíg van. A testvéri szó. Egy egyke sose jutna el eddig a mondatig. Vagy nagyon-nagyon tehetségesnek kell lennie. Egyszerűbb testvérrel.
Mintha nyaralnék, süt a nap, kék az ég, csivitelnek az orosz nyaralók. A Honvéd-drukker pincért spontán dedikációval egyenlítem. Engesztelem? Boldoggá teszem? Sok. Lehet, hogy nem szabadna napra mennem? Most nagyon vörös a karom. Mint egy térkép. Ártér, szigetekkel, kanyargó ágakkal.
Úgy megverlek, mint szódás a lovát, mondom Györgynek. És ez annyira, de annyira vicces. Tényleg az, de elismerem, hogy családon kívül ez nem érthető.
Mai utolsó mondat, amit hallok a túlsó ágyból. De sok pinát megbasztam. – Úgy érzem, bizonyos ön-
cenzúra emelné családunk fényét, tekintélyét...

ITT OLVASHATÓ