Szerző: Bakó Bea
2016.07.23.
Az egy héttel korábbi puccskísérlet óra naponta érkeznek a hírek Törökországból az ezerszámra letartóztatott feltételezett puccsistákról és az állásukból tízezrével felfüggesztett állítólagos puccsista szimpatizánsokról. Lassan már felmerül az álnaiv kérdés, hogy ha tényleg ennyien részt vettek a puccsban felsőbb szinteken (hiszen a parancsot teljesítő beosztott katonáktól ebben a vonatkozásban eltekinthetünk), akkor hogyhogy az mégis elbukott?
Erdoğan bosszúhadjárata – illetve bosszúhadjáratnak álcázott belső tisztogatása – eddigi csúcspontját ott érte el, hogy az elnök belengette a halálbüntetés visszaállítását. Majd biztos, ami biztos, egyoldalúan (és egyébként jogszerűtlenül) felfüggesztette az Európai Emberi Jogi Egyezmény alkalmazását is; ami többek között előír néhány alapvető büntetőjogi garanciát, és az egyik kiegészítő jegyzőkönyve pont a halálbüntetést is tiltja.
El kell ismerni, hogy az egyezménynek érvényt szerző strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság – amely nem az EU bírósága, hanem a 47 tagállamú Európa Tanács nemzetközi szervezet alá tartozó testület – nem teljesen ok nélkül népszerűtlen sokak szemében, mivel időnként hajlamos túlságosan kiterjesztően értelmezni az amúgy tényleg alapvető fontosságú alapjogi garanciákat. Az egyezménynek viszont pont az ilyen esetekben lenne különös jelentősége; amikor egy részes államban tömegeket fenyeget az inkorrekt, politikai alapú büntetőeljárás (netán eljárás nélküli büntetés) veszélye, ténylegesen hatékony belső jogorvoslati kilátások nélkül. Persze az egyezményben foglalt jogokat megsértő országokkal szemben eddig is viszonylag szerény eszközei voltak a strasbourgi bíróságnak, hiszen csak kártérítés és a perköltségek megfizetésére kötelezhette az érintett államot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.