2016. július 18., hétfő

ÉLET LUXEMB(O)URGBAN - HÉT HÓNAPPAL KÉSŐBB

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Vera
2016.07.18.



A mai történet első felvonását decemberben olvashattátok itt, a blogon. Szerzője, Vera akkor fordító-tolmácsként gyakornokoskodott az Európai Uniónál, férje pedig váratlan fordulatként állást kapott Luxemburgban. Akkor még azt találgatták, hogyan tovább – hogy mi történt azóta, pillanatokon belül kiderül. (A képeket pedig ezúttal is köszönöm a szerzőnek.)
 
„Decemberben ott hagytam abba a történetet, hogy a férjem a semmiből kapott egy állást Luxemburgban, én gyakornok vagyok az Európai Bizottságnál, és fejvesztve lakást keresünk. Hát, az a három hét nem volt egy leányálom annak ellenére, hogy a legerősebb érzés az öröm és a kíváncsiság volt mindkettőnkben.
 
Azért nem volt leányálom, mert mint kiderült, a határozott idejű szerződést (CDD) – pláne egy itteni mércével nézve röhejesen alacsony és már csak két hónapig érkező gyakornoki fizetéssel párosítva – a lakástulajdonosok nem annyira kedvelik, sőt csípőből elutasítják. Végül is érthető, minél tovább szeretnék kapni a lakbért…
 
Na, mindegy, a lényeg, hogy hosszas telefonálgatás és egy gyakorlatilag eleve kudarcra ítélt trieri lakásnézés után sikerült levadásznom két luxembourgi (= fővárosi) lakást, amelyeknek a tulajdonosai hajlandóak voltak velem szóba állni a CDD ellenére is.
 
Megnéztem mindkettőt, és az elsőre esett a választásom. Azért E/1-ben írom, mert a férjem ugye mindeközben Budapesten intézte a felmondását és csak a távolból tudott a lakáskérdéshez hozzászólni.
 
Volt egy kisebb szívrohamunk, amikor – mikor már azt hittük, mienk a lakás – az ingatlanos felhívott és közölte, hogy más jelentkezők is vannak ám, és most vannak a tulajnál a dossziék és majd eldönti...
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.