Szerző: HaFr
2016.07.29.
Az n-edik könyvet olvasom éppen, amelyik súlyos válságban látja a kapitalizmust, és meg akarja váltani az emberiséget a szenvedésektől valamilyen magasröptű cél vagy ideológia nevében. Politikai oldalon pedig olyan emberek is beállnak a nyugati társadalmi rendszer bírálatába, akik maguk odahaza csak a közrablásban és a népbutításban jeleskednek, a sokat hivatkozott erkölcsi világuk pedig a milliárdossá válás, az állami gengszterizmus és a cinizmus metszéspontjába van mozdulatlanul beékelődve.
Felemelkedésük -- az elhibázott kritika tengerében és a kevés megszívlelendő látlelet között -- azonban figyelmeztetés a modernizáció hiányosságaira, konkrétan a címben jelzett hármasság felbomlásának, amely egyedül képes biztosítani a kapitalizmus hatékonyságát és humánus voltát. A klasszikus kapitalizmusnak ez a "szentháromsága" nem véletlenül alakult ki ebben a formában. Közösen veszik az elejét egymás belső integritásvesztésének és aránytévesztésének. Ezek egyensúlya híján -- ami tán sosem létezett, de az erre való törekvés a 20. század nagyobb részében még igen -- a szabad piac eltolódik az oligarchikus, korporatív piacok és az erkölcsi rend intuíciója alapján igazságtalannak mondható jövedelmi különbségek irányába, a liberális demokrácia a korrupt, lobbista, antidemokratikus rendszerek felé, az erkölcsi rend pedig relativizmusba és kultúraellenes konstrukciókba fordul.
Ilyen körülmények között nem véletlenül jelennek meg a bomlás vámszedői. Az oligarchikus kapitalizmus libertárius hívei azzal áltatnak, hogy a piac minden körülmények között a legigazságosabb és leghatékonyabb társadalmi rendszert hozza létre, és nem szabad korlátozni a fejleményeit, bármennyire is fenyegetik ezek az erkölcsi rend intuícióját (kultúráját) és a liberális demokrácia támogatottságát. Az "illiberális" demokrácia autoritertől fasisztáig érő bajnokai a liberalizmus degenerációjával a populista ajkaikon a libertarianizmus következményeit is meghaladó tőkecentralizációt és oligarchizálódást hoznak, és ha ráadásul az erkölcsi rend helyreállításáról is papolnak, akkor nagy valószínűséggel a legelnyomóbb és legcinikusabb rendszerek létrehozásában is érdekeltek tovább gyengítve a társadalom nagy részének pozícióit. Az erkölcsi rend nevében pedig olyan baloldali radikális és jobboldali tekintélyelvű eszmék és intézmények jutnak túlhatalomhoz, amelyek egyértelműen rombolják a társadalmak regenerációját...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.