CSAK REMÉLHETJÜK, HOGY VONÁÉK FIÓKJÁBAN TÉNYLEG VANNAK FOTÓK

24.HU - POSZT ITT BLOG
Szerző:
2016.07.09.

Könnyen elképzelhető, hogy Magyarországon újságírók nagyobb számban dolgoznak politikai bértollnokként, mint szeretnénk, hogy már a bulvárban is egyre kevesebb a tartás. Már az komoly veszély, hogy maguk a tulajdonosok igen közel vannak a politikához, de nem a Deutsch Tamások, Kovács Lászlók, meg Volner Jánosok paparazzós leleplezései miatt kéne aggódnunk, hanem azért, ha ezek a leleplezések politikai megrendelésre, vagy a politikához való törleszkedés jegyében születtek.

Élhetünk a gyanúperrel, hogy Vonának igaza van, de azért az sem kizárt, hogy a megfigyeltető nem a Fidesz volt, vagy hogy a média önérdekeit követve nem megrendelésre cselekedett. (Csak hogy még egy médiaetikai szempontot idehozzunk: ha egy újságíró az ajtajánál talál egy fényképet, vagy bármilyen dokumentumot, azt már nem kell mérlegelnie, hogy milyen módon szerezték meg, az törvényes volt-e stb. Ő maga törvénytelenül nem szerezhet anyagot, de ha már előtte van, csak az a kérdés, hiteles-e és van-e hírértéke.)

Ha a politikusok meg tudnának újságíróktól rendelni bulváros leleplezéseket, vagy épp meg tudnának akadályozni ilyen közléseket, nos az volna az igazi gond.

Így aztán csak remélhetjük, hogy Vona Gáborék fiókjában valóban vannak fényképek, és nem arra gondoltak, hogy majd ők is felbérelnek újságírókat, mint ahogy véleményük szerint a Fidesz is ezt tette.

Az ellen a leegyszerűsített képlet ellen, hogy minden a politikus megrendeléseken múlik, és sem témaválasztásuk, sem tartásuk nincs a szerkesztőknek, hirtelenjében két példát is tudunk hozni. Az egyik, hogy lemondott a vs-hu főszerkesztője, mert kiderült, hogy bár tudott arról, hogy propagandaírások készültek, nem közölte az olvasókkal a megrendelő kilétét.  Szerintem lehetünk optimisták, ez sokkal enyhébb, mint a mi mostani témánk, és mégis lemondás követte. Vagy itt van a Spédert lejáratni akaró TV2, amelyik csóknak tüntetett fel egy puszit, és szeretői kapcsolatnak egy munkatársit. S erről a csúsztatásról szintén a médiából van tudomásunk. Azaz nem egyetlen média van, mint a Szép új világban (ld. Huxley), amelyik aztán totális befolyással bír, hanem több, és ezek kontrollálják egymást. Mindez azt jelenti, hogy állandóan létezik egy szakmai öntisztulási folyamat.  És ezt a nem újságíró is tudja segíteni a következőképp:

Ne legyünk hipokriták. (A magánélete a közszereplőknek nem szent, igenis ismernünk kell.) Ne legyünk cinikusak és kishitűek (Ne mondjuk azt, hogy úgyis mindent a politikusok döntenek el). Végezetül pedig ne legyünk restek. (Amelyik média manipulálni akart minket, azt kerüljük, mert annál nagyobb büntetést egy beszélő nem kaphat, mint hogy nem figyelnek rá.)

ITT OLVASHATÓ