Szerző: rezeda
2016.07.12.
Kormányunk és annak tagjai semmiképp nem esnek – egészen – a bugsyk a halmazába, dehát, ezt akkor is sejthettük volna, ha Orbán és Semjén nem zabálja föl a könyörögve tüntetők csokiját a Parlament sokat látott falai között. Akkor azt még nem fogták rá a kockás fülű nyúlra, ellenben, hogy a menekültek ügyében miért futják az ámokot, azt minden lelki rezdülés nélkül kenik a honpolgárra, mondván, a ’zemberek térden állva könyörögtek mintegy az összes baromságért, a kerítéstől kiindulva a népszavazós csűrdöngölősig bezárólag.
Ez nemes idea, ámde nem kéne óvodásnak nézni a honpolgárt. Igaz, bármennyire furcsa is, ezt a sajátos megközelítést éppen a valóság alapos vizsgálata után alkalmazzák habonyi vagy épp finkelsteini sugallatra, akikről sok minden rosszat el lehetne mesélni, hogy miért is ótvar ganajok épp, azt azonban nem lehet letagadni, hogy ismerik a népeknek a lelkét a maga totális egyszerűségében. Erről emelkedettebben azt mondhatnánk, hogy a tohubahovu állapotában leledzik, a drága Pedersoli óta pedig egyszerűbben is kifejezhető, ím így. Bunkó vagy Bugsy.
Csurig van az ország bugsykkal, ezt bárki megtapasztalhatja naponta és személyesen is, még csak csillivilli laboratórium sem köll hozzá, elég kitenni a lábunkat a kutyaszaros utcára, és jönnek szembe velünk az emberek, akiknek lafog ki a kapanyél, oder vasvilla a fogazata közül, már ha van neki ilyen. Ezen a ponton azonban igen élénk elnézést kérünk a kivételektől, belőlük is van sok, a gondot azonban az okozza, hogy az ország dolgainak folyását, arculatának alakulását mégsem ők határozzák meg, semmi közük hozzá úgyszólván, és ez bajnak tekinthető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.