Szerző: Markó Beáta
2016.07.04.
A budapestiek nem szeretik a városukat. Nem zavarja őket a piszok, a szemét, a kutyavégtermék, az elhanyagoltság és a jelenlegi politikai vezetés – szándékosan nem nevezzük őket elitnek – módszeres növényirtása. A budapestiek évek óta szó nélkül tűrik, mit tesznek városukkal a Felcsútról, Hódmezővásárhelyről, Pápáról, Debrecenből és más városokból érkezett férfiak, akik nem tudják megbocsátani Budapestnek, hogy ők nem Budapesten születtek.
A budapestiek nem szólnak egy szót sem, amiért városukat teleszórják ízléstelen, giccses szobrokkal, amerikai filmszínészeket, rocksztárokat és más, Budapesthez egyáltalán nem kötődő figurákat ábrázoló bronzöntvényekkel. Egy maroknyi harcos csoporton kívül, néma beleegyezésüket adták a történelemhamisító emlékmű felállításához is a város szívében. Ez a budapestiek szégyene. Hallgatásba burkolóztak, amikor helikopter-leszállópályává alakították a „nemzet főterét”, és dohszagot árasztó, megalomániás szoborkompozíciókat tettek a kiirtott fák helyére, száműzték az egyik legnagyobb magyar költő szobrát a rakpartra, aminek – igaz – alsó kövén ült ő, ám új helyén árvízkor garantáltan el fogja lepni a Duna. Ez a budapestiek szégyene.
A Felcsútról, Hódmezővásárhelyről, Pápáról, Debrecenből és más városokból érkezett férfiak gyűlölnek mindent, ami él, lélegzik vagy zöldell, ezért városszerte kérdezés nélkül és kíméletlenül vágják ki az árnyat adó, lombos fákat. Helyükre nyeszlett gallyakat ültetnek, amelyek pár hétnél tovább nemigen bírják szuflával. A Horthy-kultusz felvirágoztatásával egyidejűleg, megvalósították a kertészet egy új, innovatív változatát, amely a botanika tudományába, mint a fideszes hortikultúra fog bevonulni. Eredményességét meg lehet tekinteni – csak hogy egy friss példát említsünk – a két hete átadott Moszkva alias Széll Kálmán téren agonizáló, barna, összetöpörödött levelű „fákon”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.