Szerző: Mészáros Márton
2016.07.15.
1950. április 14-én, Budapesten született, abba az Esterházy családba, amely sok neves államférfit adott Magyarországnak. Nagyapja, Esterházy Móric gróf rövid ideig kormányfő volt, édesapja "csak" EP-nek köszönhetően vált ismertté. Halála után fia írt róla a Harmonia cælestisben, később a Javított kiadásban dolgozta fel azt a traumát, hogy az apa a belső elhárítás ügynöke volt az előző rendszerben. Csakhogy az '50-es években az Esterházy nevet viselni nagy kockázattal járt, ezt Esterházy Péter már egyévesen megtapasztalta. Ugyanis ennyi idős volt, amikor a családot kitelepítették Hortra.
Élete első két évtizedében valóban nem tűnt úgy, hogy Esterházy Péter az írás mellett teszi le a garast. Az ELTE-n matematikusi képesítést szerzett, csak akkoriban kezdett el írással foglalkozni. Első kötete, Fancsikó és Pinta címmel elbeszéléseinek gyűjteményét tartalmazta. Lojalitásáról és az általa képviselt művészet értékállóságáról is beszél az a tény, hogy Esterházy egész életén át a Magvető Kiadó szerzője maradt. Első kötetét, csakúgy, mint negyven évvel később utolsó művét, a Magvető adta ki. Termékeny pályafutása alatt jelentek meg elbeszélései, kisregényei, publicisztikai írásai, esszéi, komédiái és drámái, de néhány éve esszéi mellett cikkeinek válogatása is helyet kapott egy kötetben.
Esterházyt olvasni mindig kihívás, de minden alkalommal maradéktalanul megéri. Könyveit, a papíron megelevenedő történeteit tulajdonképpen alig lehet értékelni anélkül, hogy ne beszélnénk róluk szuperlatívuszokban. EP igazi különlegessége az őstehetség megfoghatatlansága, túlburjánzása volt. Ha valamiről írt, akkor nem csak a tökéletesen megkomponált szerkezetet, a legprecízebb mondatokat láttuk, még csak nem is a szüntelen nyelvi lelemény lebegett a szemünk előtt. Több volt annál, amit a könyvek felszíne mutatott: minden gondolatot, amit leírt, pontosan tudott, értett, érzett. Kevés olyan írója van a magyar irodalomnak, aki ennyire tisztában lett volna azzal, amiről írt. És ezáltal kevés olyan irodalomélményben lehet részünk, amelyet maradéktalanul értünk és érzünk is. „Bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá" - ehhez a sokszor idézett sorhoz egy életen át tartotta magát.
Esterházy Péter a kortárs magyar próza megkerülhetetlen alakja volt. A Harmonia cælestis és a Javított kiadás mellett a Kis Magyar Pornográfia, a Fuharosok, vagy a Csokonai Lili néven megjelent Tizenhét hattyúk az irodalomtörténet szerves részévé épültek. Tragikusan korai távoztával a szív segédigéi most nem találnak állítmányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.