Szerző: Kapelner Zsolt
2016.07.19.
Persze továbbra is lesz meleg víz, tetanuszoltás és internet. De politikailag és általánosabb értelemben szellemileg 4-500 évet ugrunk hátra. Ha az EU széthullik, vele együtt valami olyasmi is darabjaira esik szét, ami a nyugat teljes újkori történetét meghatározta.
A felvilágosodás óta él és működik az európai szellemtörténetben az nézet, hogy a társadalom feladat. Az emberek társadalomban való együttélése egy projekt, félkész vállalkozás, amelynek megvalósítása, befejezése politikai és erkölcsi kötelességünk. A modern politikai filozófiák jórészt abban különböznek egymástól, hogy miféle projektnek is tekintik a társadalmat.
Az ész társadalmának győzelemre juttatása a babona felett; a szabadságé a zsarnokság felett – ezek a felvilágosodás projektjei. De ugyanígy projekt volt a nacionalizmus is, és a szocializmus is. Az európai egység gondolata az egyik utolsó ilyen – meglehetősen szerény – vállalkozás egy magányos képviselője a világtörténelem színpadán. A modernség befejezetlen programjáé, ahogy Jürgen Habermas hívja.
Az efféle projekteket persze nem kell és nem is szabad isteníteni. A fasizmus maga is modernista társadalmi projekt volt, és az európai világbirodalmak is a civilizáció és haladás nagy vállalkozásának égisze alatt követték el a történelem legförtelmesebb embertelenségeit. A gondolat, miszerint a társadalom feladat, könnyen az erőszak, kegyetlenség és kirekesztés eszközéül szegődhet.
Nélküle azonban visszahullunk az elvtelenség sötét éjszakájába, és ez a lehetőség végtelenül riasztóbb. Ha a társadalom nem feladat, nem félkész alkotás, amely még tökéletesítésre vár, úgy ránk sem hárul semmiféle kötelesség, hogy a társadalom alapvető intézményeit és struktúráit az igazságosság, szabadság vagy bármi egyéb nevében megváltoztassuk. Akkor a társadalom pusztán van, nekünk pedig el kell fogadnunk olyannak, amilyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.