Szerző: HaFr
2016.07.16.
Először volt az athéni, majd a római polgárok egyenlősége a törvény előtt, majd az emberek egyenlősége Isten előtt, korunkhoz közelítve az erkölcsi egyenlőség (Kant), az állampolgári egyenlőség, a szociális egyenlősítés, a homogén jogok folyamatos terjeszkedése, majd mára az identitások egyenlősége, és az emberi értékválasztások védelme a bírálatoktól. Közben az egyenlőségnek érvényt szerzendő (kénytelenül) növekedett az állam, hiszen ami természetest vagy születéskorit meg kell változtatni, ahhoz kényszerrel kell élni a "privilegizáltakkal" és javaikkal szemben, és minél több a kompenzálandó egyenlőtlenség, annál szélesebb az állami felhatalmazás.Ezzel együtt az egyenlőség és az állam párhuzamos növekedése a szabadságok folyamatos újjászervezését és újraosztását vonja maga után. Az adottságok egyre szélesebb körét vonják kompenzálás alá -- előbb a törvény, majd a materiális javak, legutóbb a képességeknek és az identitásoknak tulajdonított értékek körében --, ám ez az államtól való függetlenség radikális felszámolását igényli. A folyamatot alkalmas kontextusba helyezve az egyenlősítés szinonimája a társadalmi progresszió lett, amely mindenütt igazságtalanságot szagol, ahol nincs egyenlőség...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.