Szerző: Sam Kriss
2016.07.18.
Ha a Pokémon Go a gyermekkor legjobb pillanataira emlékeztetne, akkor talán lenne némi értéke. Amit valójában tesz, az egészen más.
A mai kultúra, ahogy azt a baloldali kritika egy bizonyos zsémbes szelete tartja, mindannyiunkat gyermekké változtatna vissza. A kultúra domináns formái, amelyek nemcsak a legtöbb pénzt termelik, hanem magát a kulturális terepet is meghatározzák, a videójátékok, amelyek gyerekeknek szólnak, és a szuperhős filmek, amelyek szintén gyerekeknek szólnak.
Ez nemcsak műfaji kérdés: a kultúra ezen formái egy bizonyos típusú részvételt igényelnek, egy akaratos, mohó gyermek hozzáállásához hasonlót - nemcsak a játékba lépés árát kell megfizetni, hanem kritikátlanul támogatni is kell az adott kulturális árucikket, azonosulni kell a karakterekkel, meg kell venni az akciófigurákat, egy betegeshez közeledő megszállottságot kell kialakítani. Más szavakkal azt követeli, hogy egy elbutult gyermek kapzsi örömét éld ki.
A részvétel bármely más módja szigorúan tilos. Nézzük meg a rajongók dühét, amikor bárki bármilyen kritikával próbál közelíteni a tömegkultúrához. Miért veszed ennyire komolyan, miért vagy ekkora sznob; ez csak egy film vagy egy játék, nem jelent semmit - de ugyanakkor hogyan merészeled, elrontod az örömömet.
Sok kritikus szemében egy apokaliptikus forgatókönyvet élünk most meg. A Pokémon Góról van szó, persze hogy a Pokémon Góról - mi más tud egy olyan világot megmagyarázni, ahol milliónyi felnőtt céltalanul tévelyeg, a telefonjaikat bámulva, digitális patkányokat gyűjtve, egy elhülyült gyermekkort élve újra, mindeközben pedig figyelmetlen, édességkómába merült kölykökké zsugorodnak vissza?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.