Szerző: Bősz Anett
2016.07.28.
Ebben az országban nem pusztán a politikai vezetéssel vannak súlyos gondok, ennél jóval mélyebb gödörből kell kihúznunk magunkat a saját hajunknál fogva. Mind gazdasági, mind társadalmi, mind szociálpszichológiai értelemben mélypontot élünk. Nincs együttműködés, nincs hallgatás, nincs egymásra figyelés, nincs megoldáskeresés. Túlélés van. Meg rosszkedv. Cinizmus és világfájdalom. Így nem lehet győztessé válni. És nem lehet legyőzni Orbánékat sem.
Tapasztaltam egyszer, hogy egy hivatalban infrastruktúra fejlődést helyettesített az érkezésem, ugyanis nálam volt egy formanyomtatvány, amiből nekik egy darabot sem adott senki - noha igen szorosan kapcsolódik a tevékenységükhöz az a néhány kitöltendő oldal -, és a velem való találkozás előtt nem tudtak segíteni azokon, akik ez iránt érdeklődtek. Az egyikőjük még azt is mondta egy vele szemlátomást jó viszonyban levő kolléganőjének: „nézd, mit szereztem!” Mondták, hogy nincs internetük (azért, hogy ne játszanak – mondta nekem az ügyintéző, gyorsan hozzátéve, hogy szerinte idejük sem lenne rá, de ez persze nem számít). Pusztán sablonjaik vannak, hogy az arra tévedő ügyfeleknek segíteni tudjanak. Nem mintha az ember élete sablonokból állna, de bizonyára így szokták meg az elmúlt negyven-ötven, vagy ki tudja hány évben. Nem ők tehettek róla. Ők éppúgy elszenvedői az eseményeknek, mint az ügyfelek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.